Miért hiszi azt egyes idősebb szülő, hogy a 30-40éves felnőtt gyerekének az életébe àllandóan bele kell szólnia?

Miért gondolja azt a 30-40 éves gyerek, hogy szülői istápolásra van szüksége?!

Igen, nehéz ellent mondani a szülőnek, de már bőven eljött az ideje az önállósodásnak.

Azok, akik eleve valamelyest kontrollmániásabbak vagy egoistábbak tesznek ilyent (mert ugye, mi az, hogy valaki/bárki, nem azt teszi, amit én mondok) és főleg akkor, ha amúgy nincs "életük" (mert akkor legalább ebben legyen) vagy az rossz (mert a másik cseszegetése eltereli a figyelmet).

A szülő nem örökéletű. Emiatt a gyereknek, ha jót akar magának, önállósulni kell. Akkor is, ha ez a szülőnek nem tetszik, akkor is, ha emiatt egy időre megromlik vagy megszűnik a kapcsolat.

Miért engedi a 30-40 éves, hogy beleszóljanak?

Érdekes, sokunknak sikerül olyan 18-20 éves kor körülre kialakítani egy egészséges "felnőtt" kapcsolatot velük, VAGY mielőbb elköltözni és minimalizálni a dolgokat.

Nekem is kontrollmáinás a családom, olyan szinten, hogy 1300 km-ről megpróbálnak beleszólni az életembe (megjegyzem, okkal élek ilyen messze :D ).

Amikor így történik, akkor szépen ignorálom őket 2-3 hónapig, fél évig, aztán egy ideig megint lehet velük kommunikálni.

"Meg akarják mondani, mi legyen"

Én is sokmindent akarok... kit érdekel?

Anyám is ilyen volt.

Régesrég nem lakom otthon, külföldön élek, de ha hazamentem, beleszólt volna mindenbe.

Nem hagytam, azt csináltam, amit akartam, de rohadt idegesítő volt azt hallgatni, hogy de miért nem úgy csináltam, ahogy ő mondta, mert én mindig ellentmondok neki, stb stb stb

Nálunk fordítva van.

A 40 éves gyerekem szeretné irányítani az életemet, pedig nem vagyok szellemi fogyatékos, megkockáztatom, hogy jobban rendben van az életem minden szempontból, mint az övé.

Ennek ellenére nem tartom "beleszólásnak" hanem csak hozzászólásnak, ha elmondja a gondolatait, mert nyilván nem akar rosszat és normális családban ez teljesen elfogadott. Aztán hogy én ezekkel a gondolatokkal mit kezdek, az már az én dolgom!

Nálunk viszont beleszólás volt.

Ha hagytam volna…

Pl otthonban lévő beteg rokont mentünk látogatni. Felvettem egy sima szabású, fehér ruhát - anyám: ne azt vedd fel, fehér túl elegáns.

Mikor közöltem, hogy marad, azt mondta az nekem szűk…

Vagy: elkezdtem körmöt vágni, mire magyarázni kezdett, hogy ne így csináljam, be kell áztatni a kezem. Nem vélemények voltak, hanem beleszólások

#9

Szerintem már elsőre is szűknek találta a ruhát, csak nem akart megbántani. A manikűrözéshez meg tényleg érdemesebb beáztatni a kezed, mert szebben tudod a felpuhult körmöt és bőrt vágni. Nem lesz szálkás egyik sem.