Miért hiszi azt egyes idősebb szülő, hogy a 30-40éves felnőtt gyerekének az életébe àllandóan bele kell szólnia?

Hehe, anyám, aki nem akart megbántani.

Az egész életem úgy telt el, hogy “nem vagy normális”, “miért nem vagy olyan, mint x” , “bezzeg y”,

(a legjobb tanulók közé tartoztam, azért sose kaptam dicséretet, csak folyamatos szidást, hogy miért nem vagyok olyan, mint valaki random más).

A lényeg az volt, hogy belekössön, ha más ruhát vettem volna fel, az lett volna a baj. Olyanokat is folyton hallgattam, hogy ezt vagy azt így kell csinálni (pl egy kaja), ahogy én csinálom, úgy nem jó, és a fő indok: “kérdezd meg x-et” (a barátnőmet, akit nem is ismert, pláne nem tudta a főzése meg egyéb szokásait.)

Nálunk teljesen mindegy volt, hogy mit csinálok, az úgy nem volt jó.

"Húúúú srácok, orbitális gond van a fejekben, ha a "gyerek" az ÉLETÉBE(!) beleszólásnak tekinti, hogy a szülője szerint jobb beáztatni a kezet manikűrözésnél."

Jó, akkor nevezzük kéretlen jótanácsnak. Ugye, akkor nem sértődsz meg, ha leszarom a jótanácsod?

Plusz, baromi idegesítő, amikor minden egyes apróságba (lásd ez a manikűrözés) belekötnek. Minden. Egyes. Apróságba.

Az egész életed folyamán.

Látod, 11-es, van, aki érti…