Zavarna egyetemistaként, ha az egyik szülőtök nagyjából semmi más iránt nem érdeklődne veletek kapcsolatban azt leszámítva, hogy hogy sikerült a vizsgátok?

"Egyébként nem kértem kommentárt arra, hogy....."

Amikor felteszel egy kérdést, engedélyt adsz arra, hogy annak minden pontjara reagaljanak a valaszadok.

Amúgy meg nem, ha én magasról tennék az anyamra és csak a pénze miatt tartanám vele a kapcsolatot, marhára nem érdekelne, hogy kíváncsi vagy sem velem kapcsolatban bármire is, hiszen engem se érdekel vele kapcsolatban semmi, csak pénze.

Nos nem tudom a helyedbe képzelni magam, mert öregebb lehetek anyukádnál, úgyhogy amikor egyetemre jártam, még vonalas telefonunk se volt, levélben értekeztünk.

Gyerekeim viszont vannak, és nekik a heti egy mobil hívás untig elég volt.

Most hogy van ez a csetelős csoda, nem nagyon tudom hova tenni magamat. Bár használom, de ugye ha véletlenül épp ráér a gyerekem , megy oda- vissza pár mondat, ha meg nem, akkor két nap múlva kapok egy mosolyt válaszul. Ez van. Amennyire jó, hogy nem zavarog az ember, annyira személytelenné és sablonossá is válhat, ha nincs a kezemhez nőve a telefon.

Fizeti az iskoládat jóhogy az érdekli h feleslegesen-e vagy sem ...

Tanuljál mert anyuci nem fog életed végêig pénzelni.

Mint szülő lehet ezt megfinanszírozza neked utoljára h szabaduljon tőled amilyen kis gennyláda vagy.

Tehát mégis kell a muter pénze

Mert ha csak tanulnál...

De annyit nen tanulsz h átmenj a vizsgákon,de annyit meg mégse dolgozol h anyuci nélkül boldogulj. Ergo arra se foghatod h azért buksz, mert sokat dolgozol

#28 Az a kérdése a kérdezőnek, hogy kit hogy érint érzelmileg, hogy a szüleit kvázi nem érdekli, hogy mi van vele. Erre te nagyon agyhalott, ideírod, hogy hát kérdezze meg az anyját. Szövegértés, meg ilyenek, látom nincs. Aztán majd ez is jól meg lesz nyomkodva zölddel, mint azok a további haszontalan kommentek, amik a kérdező inzultálásáról szólnak. Gratulálok az összes ilyen csökkentett értelmi képességűnek, de tényleg.

Kérdezőnek: Hasonló a helyzetben vagyok, nyilván okkal ilyen a kapcsolatotok. Velem előfordul, hogy látom, hogy másoknak milyen klassz a kapcsolata az anyjával, és akkor rámjön az, hogy én is szeretnék ilyet. Csak ez esélytelen, mert ehhez két ember kell. Én hiába dumálok neki, ha leszrja a téma nagy részét. És akkor ott a felismerés, hogy a magánéletem nem érdekli, a tanulmányaimat nem érti, csak veszekedés van belőle. Retekrossz érzés, hogy látom, hogy a szobatársaim szomorúan elmesélnek egy bukást, őket megvigasztalják miatta otthon, én meg elmesélem, hogy hármassal átmentem az egyik nagyobb szórótárgyon, amin kb mindenki bukik elsőre, erre le vagyok bszva, hogy milyen szr jegyet kaptam. Ha valami négyes-ötös, az meg alap, egy jó szó nincs rá. És akkor ott vagyok, hogy mit hozzak ki a kapcsolatból, amiből nekem jó bármi is, és nyilván ez érzelmileg semmit nem ad, csak nyomasztó, maradt az, hogy ok, elfogadom az anyagi támogatást, amíg szükségem van rá, aztán adok mégegy esélyt a kapcsolatnak, amikor független leszek(ahogy te is tervezed). Ha ott se jön rendbe, akkor ne én rohadjak már meg, hogy nincs bűntudatom. Oka van annak, hogy ide jutott a kapcsolatom vele