Nem otthon lakó egyetemisták! Ti mennyit meséltek otthon az órákról, tanárokról, beadandókról, barátokról, bulikról stb?

Nem járok hetente haza, mondjuk havi egyszer.

Így is sokszor le se szrnak, szóval :D

Én otthon laktam, de miért kellett volna ezekről mesélni? Nem tettem, emlékeim szerint. Bulikba nem jártam, meg semmi. Azt biztos elmondtam, hogy milyen programnyelven írtam poliominid goligonrajzolót, de kétlem, hogy ez nagyon világos lett volna számára, ő jogász, nem programozó, ráadásul a programozók is ritkán ismerik a goligonokat :)

Anyám eleve nem volt az a beszélgetős fajta. Kicsit magányos voltam akkoriban, se barát, se semmi... De ez van, illetve volt.

Ha az egyik fél kommunikatívabb, attól még nem várhatja el, hogy a másik olyanról beszéljen, amiről nem akarsz s ami nem tartozik szorosan a másikra.

Nekem szerencsére jó a viszonyom a szüleimmel, és mivel mindketten diplomás emberek, tudják, hogy működik egy egyetem. Nálunk pont fordítva van, én szoktam amiatt szomorkodni, ha valami nem sikerül olyan jól, és ők nyugtatnak, hogy de ebből a tárgyból a 2-es nagyon jó jegy, ha a 95% bukik, ne akarjak már belőle jobbat. :D

Szóval én elmondom az óráimat, a jegyeimet is, kb mindent megbeszélünk. A bulikat mondjuk nem, vagyis abból annyit tudnak, hogy elmegyünk a barátaimmal ide vagy oda, de ha esetleg kicsit jobban sikerül a buli, azt nem szoktam az orrukra kötni. Meg anno amíg nem volt barátom és ismerkedtem néhány emberrel, azokat a részeket kihagytam.

Mi általában minden nap este beszélünk, vagy kétnaponta. Nekem ez a megszokott és nem érzem tőle magamat feszélyezve, szeretem megosztani a szüleimmel a dolgokat - bár főleg anyummal szoktam. Van, amikor többet beszélünk, de pl ha vizsgáim vannak, akkor 5 percet, mert tudják, hogy csak idegesít, ha kérdezgetnek, úgyhogy olyankor csak tudatom, hogy még élek és ennyi. :D

En hetente jartam haza az elso par evben, aztan ritkabban.

Fontosnak ereztem (es utolag tartanam is ha majd az engyerekem is nagy lesz), hogy meseljek otthon. Penteken este egy bo fel orat tudtam meselni vagy ha faradt voltam akkor szombat delelott.

Nem meseltem el minden percemet:-), de meseltem a tantargyakrol, hogy milyenek a tanarok, a kollegiumban kik a szobatarsaim ok milyenek es egyebkent milyen a csoportom, milyen a koli, a varos stb.

Nekem ez nem esett nehezemre es idovel anyukam is megjegyezte ki kicsoda es ugy kesobb mar telefonon is egyszerubb volt beszelni/meselni, amikor mar csak ket-harom hetente jartam haza.

A sajat felfogasom az volt, hogy a szuleimnek koszonhetem, hogy egyetemre mehettem es nem kell 18 evesen mar valahol napi 8 oraban robotolni, igy annyit en is megtehetek ertuk, hogy meselek az egyetemi eletemrol.

Masreszt biztonsagosabb is, ha a szulok tudnak valamt arrol, hogy megis hova jarok bulizni, kikkel logok, kikkel lakom egyutt.

Termeszetesen arrol nem szamoltam be ha a buliban en is nagyon berugtam vagy a barataim sokat ittak, de azt siman elmondtam, hogy hajnalban mentunk haza.

:-)

Az elején még talán, de aztán egy idő után engem is felbosszantott, hogy hiába magyarázom el minden egyes alkalommal az egyetemi rendszer működését, a krediteket, az órákat, nem értették meg, de azon meg kiakadtak, ha nem szívesen meséltem. Aztán megint úgy viselkedtek, mintha mondjuk általános vagy gimis óráról "lógtam" volna, holott mondtam, hogy nem kötelező előadás... Aztán jött a de a tanár majd megjegyzi, hogy.... Mondom, nyilván, 300 főből megjegyzi, a nevünket sem tudja, a folyosón elmegy mellettem.

Például egyik félévben passzívon voltam, mert nem tudtam volna bemenni vizsgaidőszakban (elutazás miatt), így nem fogyasztottam a krediteket feleslegesen. Ezt természetesen közöltem a másik oldallal is, majd minden találkozás után megkérdezték, hogy na és hogy megy az egyetem? Miután már a 4. vagy 5. alkalommal is elmagyaráztam, hogy ebben a félévben nincs, nem járok be, nem vizsgázok, és nem értették meg egyáltalán, a 6. alkalommal már csak azt mondtam, hogy jól.

Csak annyit közöltem vizsgáknál, hogy megvan. Ha nem volt meg, akkor is. Beadandókat nem meséltem sose, órákról se, max ha valami nagyon nagyon érdekes volt.