Van itt még olyan gyerek/ fiatal, akinek soha nem veszi észre az anyja, hogy sír?

20 éves vagyok, de még a szüleimmel élek. Ritkán sírok mások előtt, mert utálom ha sajnálnak, de az elmúlt 1 évben előfordult egyszer-kétszer. Egy betegség miatt többször kerültem az idegosszeomlás szélére, többször volt pánikrohamom is. Ezek olyan állapotok voltak, amikor már nem tudtam rejtegetni a sírást. De ha anyám előtt sírok, sose veszi észre. Hiába fújom az orrom, hiába szipogok, nem hallja. Néha szemüveget visel, de volt hogy egészen közel voltunk, belenézett a kivörösödött, könnyes szemembe, de akkor se vette észre hogy sírok. A legutóbbi pánikrohamomkor remegve, összerogyva sírtam mellette, de ő csak bámulta a tv-t. Ma ugyanez történt, csak most a menstruációs görcsöm miatt sírtam (életemben először), mert annyira fájt, mint még soha.

Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy hisztériás kisgyerek, aki bármilyen hangosan ordít, az anyja rá se néz.

Egyszer elmondtam neki ezt az észrevételt, de megsértődött.

Hozzáteszem, nem gyűlöl, nem sz@r le általában vagy ilyesmi, ezért sem értem. Nem rémlik, hogy kiskoromban is ilyen lett volna, bár nyilván akkor nyilvánvalóbban és hangosabban sírtam.

Nagyon érdekel, hogy ismerős-e másnak is ez a helyzet, vagy tapasztalt-e hasonlonlót.