Van itt még olyan gyerek/ fiatal, akinek soha nem veszi észre az anyja, hogy sír?
20 éves vagyok, de még a szüleimmel élek. Ritkán sírok mások előtt, mert utálom ha sajnálnak, de az elmúlt 1 évben előfordult egyszer-kétszer. Egy betegség miatt többször kerültem az idegosszeomlás szélére, többször volt pánikrohamom is. Ezek olyan állapotok voltak, amikor már nem tudtam rejtegetni a sírást. De ha anyám előtt sírok, sose veszi észre. Hiába fújom az orrom, hiába szipogok, nem hallja. Néha szemüveget visel, de volt hogy egészen közel voltunk, belenézett a kivörösödött, könnyes szemembe, de akkor se vette észre hogy sírok. A legutóbbi pánikrohamomkor remegve, összerogyva sírtam mellette, de ő csak bámulta a tv-t. Ma ugyanez történt, csak most a menstruációs görcsöm miatt sírtam (életemben először), mert annyira fájt, mint még soha.
Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy hisztériás kisgyerek, aki bármilyen hangosan ordít, az anyja rá se néz.
Egyszer elmondtam neki ezt az észrevételt, de megsértődött.
Hozzáteszem, nem gyűlöl, nem sz@r le általában vagy ilyesmi, ezért sem értem. Nem rémlik, hogy kiskoromban is ilyen lett volna, bár nyilván akkor nyilvánvalóbban és hangosabban sírtam.
Nagyon érdekel, hogy ismerős-e másnak is ez a helyzet, vagy tapasztalt-e hasonlonlót.
válasza: válasza:Szerintem nem nem vette észre, hanem következetesen ignorálja, ami szomorú. Nem tud mit kezdeni az érzelmekkel, ezért nem vesz róluk tudomást. Gondolom, olyan családban nőtt fel, ahol el kellett fojtani az érzéseket.
Nem csoda, hogy kiborulsz, nagyon nehéz ilyen anya mellett felnőni.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Nem tudom, lehet érzéketlen, elmebajos.
Lehet sírós gyerek voltál es megtanulta tolerálni a hisztit esetleg, nem tudom csak tippeket adok.
A lanyom mikor pici volt, voltak hisztikrizisei, amikor ö se tudta miert ordit.
Nem turte az érintest akkor , nem lehetett ölelni , vigasztalni, kiakadt valami aprósagon szinte kereste az okokat es megtanultam, hogy ilyenkor 1-2 órát fog ordítani. Egyszeruen en addig bambán néztem magam elé. Nem zavart .A szomszedokat annal inkabb. Azt hitték nyúzom.
Ezeket a kríziseket nem lehetett kivédeni. Egyszer mondta, hogy ”jön anya, hogy orditsak es nem tudok mit csinalni ” ez igy ment naponta 12 evesen is ezt csinalta . Nem nötte ki.
Kiskoraban azert volt kepes izzadtra ordítani magat mert elfogyott a kacsás pelenka a pamperstöl, vagy a dalmátis. Hiaba probaltam nyugtatni, magyarazni, meg se hallott .
A szomszednö lejött h megnezze ki veri a gyereket. Megtalalta pelenkaban, a szöke furtjei a homlokara tapadva . Huppögve mondta h elfogyott a kacsás pejenka. Ezt egy ora orditas után.
Egy idö után már belefasultam es lehet mások azt lattak h a gyerek ordít en meg nézem
válasza:Lehet túlzasnak tartja az össze rogyásaidat, túl drámai
Lehet azt remeli, ha ignoralja, akkor normalisan fogod elöadni magad
válasza:En mint anya, a 6/7 es hozza szóló vagyok, megmondom, hogy a gyerek mindennapos cirkuszai nagyon megviseltek. Sose tudtam mikor jön a hiszti. Altalaban sulibol hazajövet kapta el a duh,lehet ki volt merulve . A suliban a legaranyosabb gyerek volt, sok barattal, itthon örjöngött.
Mikor jött haza már a gyomrom szorult össze h jaj cirkusz lesz , megtömtem a hutöt a kedvenc kajaival, iPad varta , de megis robbant a bomba egy idö után.
Nem zavart a hisztije, a szomszedoktól féltem, kulföldön lakunk, itt divat a jelentgetés, feltem elveszítjuk a bérlakást.
Jótanuló, szociabilis , lassan 16 eves már , szep lany, nepszeru. De velem maig kepes kiabalni az utcan is
válasza:Hát nem tudom. Elég jó a kapcsolatunk.
Viszont öregszik (58 éves lesz) és vannak már kezdetleges problémái a látásával, hallásával meg a figyelmével, de semmi kóros. Nehezen koncentrál kétfelé, és ha csinál valamit, sokszor mintha nem érzékelné a körülötte történő dolgokat. Ugyanakkor minden szir-sz@rt észrevesz, amit nem kéne. Pl. amikor ideges vagyok és hevesebben közlekedek meg ilyenek. Látja, hogyha hozzám szól valaki, felrobbanok. De csak azért is megkérdezi mi a bajom. Ha pedig idegesen, flegmán válaszolok akkor természetesen felháborodás és sértődés a vége.
Szóval remélem értitek mit furcsállok. Kiváncsi rá mi van velem, érdeklődik, de amikor tényleg szükségem lenne arra hogy észrevegyen, akkor mintha ott se lennék.
Lehet tényleg csak az öregedés jele ez, de elmondhatatlanul idegesít, hogy specifikus módon, csak a sírásomra “immunis”.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!