Van itt még olyan gyerek/ fiatal, akinek soha nem veszi észre az anyja, hogy sír?
20 éves vagyok, de még a szüleimmel élek. Ritkán sírok mások előtt, mert utálom ha sajnálnak, de az elmúlt 1 évben előfordult egyszer-kétszer. Egy betegség miatt többször kerültem az idegosszeomlás szélére, többször volt pánikrohamom is. Ezek olyan állapotok voltak, amikor már nem tudtam rejtegetni a sírást. De ha anyám előtt sírok, sose veszi észre. Hiába fújom az orrom, hiába szipogok, nem hallja. Néha szemüveget visel, de volt hogy egészen közel voltunk, belenézett a kivörösödött, könnyes szemembe, de akkor se vette észre hogy sírok. A legutóbbi pánikrohamomkor remegve, összerogyva sírtam mellette, de ő csak bámulta a tv-t. Ma ugyanez történt, csak most a menstruációs görcsöm miatt sírtam (életemben először), mert annyira fájt, mint még soha.
Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy hisztériás kisgyerek, aki bármilyen hangosan ordít, az anyja rá se néz.
Egyszer elmondtam neki ezt az észrevételt, de megsértődött.
Hozzáteszem, nem gyűlöl, nem sz@r le általában vagy ilyesmi, ezért sem értem. Nem rémlik, hogy kiskoromban is ilyen lett volna, bár nyilván akkor nyilvánvalóbban és hangosabban sírtam.
Nagyon érdekel, hogy ismerős-e másnak is ez a helyzet, vagy tapasztalt-e hasonlonlót.
Örülj neki amíg ignorál! Rég levertem volna pár pofont neked!.
Bőgsz te se tudod mi miatt vagy csak megjatszod, oda rohansz anyádhoz belebámulsz a képébe, rád néz semmi ...( Én itt küldtem volna a pofont) aztán oda vered magad a földhöz vinnyogva.
Kell idegrendszer hozzád...
Ki írta, hogy szándékosan sírok? Hogy belebámulok anyám képébe? Elsétálok előtte és ránézek. Ennyit vesződtem az írással aztán el sem olvassátok.
Nem értem mi ez a sok rossz indulat hirtelen. Soha nem “bömbölök”, csak pityergek vagy nem tom azt hogy nevezik ha valaki hangtalanul sír. És ez kb. 2 havonta fordul elő egyszer. De soha nem vigasztalt senki, mert rejtegettem. Az utóbbi egy évet azért írtam, mert lett egy betegségem ami nagyon megterhelt lelkileg és lehet többször fordult elő, hogy nem tudtam elbújni, mert nem élek egyedül. És nyilván kicsit meglepődtem, amikor először sírtam anyám előtt és nem vette észre. Azóta mindig így van.
És miért hiszti ha valakinek olyan fájdalmai vannak, hogy már sírnia kell? Ez is most fordult elő velem először. Vagy ha valaki olyan beteg fizikailag, huzamosabb ideig, h már az idegösszeomlás szélére kerül? Az miért hiszti?
Annak pedig azt írja, hogy 20 évesen élhetnék egyedül. Ismersz? Ismered az egészségügyi állapotom? Honnan veszed, h nem dolgozom? Kijelentem, nincs pénzem egyenlőre egyedül élni. Ez olyan lehetetlen?
Akik normálisan válaszoltak, azoknak köszönöm, és azt is, hogy időt szántak rám.
“Na mindjárt jönnek a kuki hiányod van kommentek bár úgy látom csak én kezdem el ...
Mi a hiszti tárgya? Menj el dolgozni, keress pasit,kufircoljatok aztán nem lesz időd anyádékat csesztetni.”
Úgy látom, neked is több időd van a kelleténél.
Lehet, hogy anyukád nem tudja a helyén kezelni az érzéseket. Nem ismeri fel a sajátjait sem. Nem tud mit kezdeni velük
Lehet őt se babusgatták és vigasztalták
Lehet el van fásulva, sok a gondja es mar sírni se tud
Ez par lehetőség
Könnyű mindent a betegségre fogni ... Fax hiány úgy hívják ... Ha annyira beteg lennél nem anyáddal lennél elfoglalni.
Pontosan te írod h vered magad a földhöz meg kimész direkt elébe bőgni... Hagyjad már magad
28 as, kelet európai szerint, ahol nincs értéke az életnek minden faxhiany.
Nalam autizmust állapítottak meg, 46 evesen! Es ha mondom magyarnak azt mondja h faxhiány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!