Hogy kérjem meg a testvéremet, hogy költözzön el a gyerekével?

(Mostohatestvérek vagyunk hivatalosan, a lakás az enyém, édesapám vásárolta.)

Különmentek a férjével még tavaly, egy ideig otthon volt szüleinknél, de mentálisan nem tett jót neki (nagyon vidék, semmi lehetőség szórakozásra, tanulásra, munkára, korunkbeliek eljönnek onnan, ahogy tudnak).

Karácsonykor kérdezte meg tőlem, hogy esetleg beköltözhetnének-e hozzám ÁTMENETILEG a gyerekkel (1,5 éves most). 1-2 hónapot mondott, gondoltam, az akkor lesz 2-3, de legyen. Viszont már fél éve itt laknak, se munka, se albérlet kilátásban.

Lassan az egész átcsapott abba, hogy vendégnek érzem magam a saját otthonomba, főleg, hogy véget ért a kapcsolatom, az egyetemen is vizsgaidőszakom van, így lehetnék itthon egész nap, de nem tudok, mert vagy sír a gyerek, vagy hangosan nevet, vagy dumál. Undok sem akarok lenni, hogy fogja már be, de sokszor ezt érzem... Ezért inkább reggel megyek is itthonról, és ilyenkor, este 9-10 körül jövök haza, mikor már tuti csend van. De most meg az van, hogy ne mossak hajat, mert a hajszárítóra felébred, muszáj-e pont most vacsit csináljak, mert bemegy hozzájuk a kajaszag stb. Nem nagy dolgok, de mikor egy nap már a 6. ilyet hallgatod úgy, hogy szinte itthon sem vagy, azért felmegy benned a pumpa...

Nem szeretném, hogy a kapcsolatunk rovására menjen ez, és úgy érzem, ennyi pont elég is volt az együttélésből nekünk.

Az ő részét is értem, nem kapkodnak egy 1,5 éves gyerekkel rendelkező pályakezdő után sehol, de fél évig itt laktak, nálam ez már tényleg a plafon, főleg, hogy ő 2 hónapról beszélt.

Nem azt mondom, hogy holnap már pakoljanak, most nyáron úgysem leszek sokat itthon, szóval olyan augusztus vége-szeptember eleje lenne az időpont, ami jó lenne.

Viszont nem tudom, hogy mondjam ezt meg neki? Legnagyobb segítsége vagyok jelenleg ezzel, nem fog örülni, ez borítékolható.

Arra gondoltam, hogy üzenetben, ami tudom, nem a legegyenesebb, de félek, ha élőben mondanám, és látnám rajta, hogy megbántódik, akkor kb. felajánlanám, hogy maradjanak még, ha nagyon muszáj... És ebbe nem szeretnék belemenni, mert úgy örökre itt maradnak a nyakamon.