Miért nem képesek felfogni a szüleim, hogy nem vagyok hajlandó beszélni az öcsémmel? 22.F

22 éves vagyok és van egy 20 éves idióta öcsém aki kishíján meg is ölhetett volna.

1 éve nem beszéltem már vele inkább el is költöztem azután otthonról mert a nevét sem akarom meghallani.

Onnan ered ez az egész, hogy tavaly lementünk egy hétre a Balatonra régebben mindketten teniszeztünk és találtunk ott egy kisebb tenisz pályát és bementünk játszani mondtuk, hogy 2 szettes legyen fogadtunk egy italba.

A játék végére jobban állt az utolsó játékban rövidítésekkel próbálkoztunk és az egyik labda úgy pattant fel neki, hogy teljes erővel meg tudta ütni az ütővel (teniszben sajnos van egy ilyen szabály ha ráütöd ilyenkor a játékosra akkor valóban tiéd pont de könyörgöm ez egy baráti tenisz meccs volt egy italba nem pedig az Australian Opennek a döntője) a labdát körülberül 3 méterre voltunk egymástól és telibe mellkasba vert vele.

Ott helyben kifeküdtem alig kaptam levegőt ez a hülyegyerek meg rohangászott és örömtáncot járt, hogy ő nyerte a meccset amíg én ott szenvedtem a földön (20 percig nem bírtam felkelni) aztán még a végén odajött hozzám, hogy jólvan ne színészkedjek nem vagyok Neymar meg annyira amúgyse volt kemény inkább fizessem ki a vodka narancsát.

Ez volt az a pont amikor teljesen elegem lett visszamentme a szüleimhez és megmondtam, hogy hazamegyek és ennyi volt és el is költözöm amilyen gyorsan csak lehet és az öcsém innentől kezdve számomra nem létezik. Azóta bocsánatot kért (illetve próbált mert nem engedtem neki, hogy végig mondja néha napján amikor egyszer kétszer hazalátogattam) de nem érdekel már. Velem ezt senki nem fogja csinálni. Szüleim meg azzal jönnek, hogy ne bomlasszam a családot béküljünk ki mégiscsak testvérek vagyunk én erre megmondtam nem vagyok hajlandó. Erre akkor kellet volna gondolnia, hogy nem ver teljes erővel mellkasba egy teniszlabdával és utána még csak fel sem segített hanem ünnepeltette magát. Hiába egy éves sztori az öcsém egy beteg állat.