Ebben az esetben is ugyanúgy szeretnéd a gyerekedet, mint korábban? Hogy mondjam meg otthon?
Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel. Mindig is ő volt az önállóbb, bátrabb, én inkább az "anya, apa kicsi lánya" szerepben voltam, akit terelgetni kell.
Szoros, összetartó a családunk nagyon.
Viszont ennek az idillnek gyanítom, vége lesz, mert kialakult közöttem és a nővérem vőlegénye között valamilyen kapocs, vonzalom. Tudom, szörnyeteg vagyok, aki csak azért írna, hogy ezt közölje, kérem, ne tegye! Ezzel nem segít senki.
Beszélgettünk sokat, hogy ő mit szeretne, én mit képzelek el és abban egyetértettünk, hogy ebben a helyzetben feleségül vennie a testvéremet nem lenne a legjobb lépés.
Szeretnék beszélni erről a szüleinkkel, de egyszerűen nem tudom, hogyan... Mindig őszinte kapcsolatunk volt, sosem éreztem, hogy bármit titokban kéne előttük tartani. Most azonban azt sem tudom, hogy kezdjek ehhez neki, mit mondjak. Mint írtam, nagyon jó kapcsolatunk volt mindig is, nem szeretném elveszíteni őket, de közben a más iránt táplált érzéseimet sem akarnám elnyomni.
Nehéz helyzet, és azt érzem, hogy lehetetlen jó döntést hozni.
"Áruló vagy, és most már mindig az maradsz. Mindenki szemében."
Ez még csak a kezdet. De ahhoz, hogy a valós megtörtént történetet le merd írni, ahhoz gyáva vagy/voltál/ és leszel-csak ahhoz volt "bátorságod" hogy fű alatt lépdelj.
Mert ha leírnád mind azt amit tettél-minden alja cselekedeted- a nővéred ellen, az emberek nem csak így, hanem 1000x jobban megvetnének mint most, így egy kreált történettel amiben csak a legminimumabb dolgod egyike volt megpendítve, az is kiszinezve, hogy az adott férfira mégjobban rátudd húzni a vizes lepedőt (aki pőont kikógott a sorbókl, és őt pont nem tudtad levadászni, mert nem hagyta magát és kivágott mint macskát sz.rni), és mögötte a te cselekedeted kicsinek tünjön. Hányadik vőlegénye is volt a nővérednek akiknél bepróbálkoztál? Ha mr itt írod a meséidet?
Azért Ti, válaszadók sem vagytok többek a kérdezőnél semmivel, de hát jó bizonygatni, hogy Ti mennyivel jobbak vagytok, ahogy látom.
Tegyük fel egy ilyen szerelem van az életedben. Mi a korrekt megoldás szerintetek? Feladni és boldogtalannak lenni? Mert az a házasság ha meg is kötik, boldogtalan lesz. Ha születik egy-két gyerek mielőtt teljesen tönkremegy akkor az az egy-két gyerek is boldogtalan lesz. Ha nem kötnek házasságot és mindhárman egyedül maradnak és mindhárman boldogtalanok lesznek...az azért jó mert? Mert megfelelnek a GYIK.hu válaszadóinak erkölcsi mértékének? Ti sem vagytok semmivel jobbak a "jó erkölcs" nevében adott tanácsnak álcázott ítélkezésetekkel egy olyan helyzetről amiről nagyjából fogalmatok sincs.
66!
Az nem az én problémám, vagy hibám, ha a nővéremet nem szereti es atveri a vőlegénye. Az nem az én problémám és nem is az én hibám, ha ők xar házasságban élnek, gyerekeik lesznek, elvalnak, akármi. Az viszont az enyem, ha ÉN vagyok q harmadik kerék, ha miattam nem házasodnak, vagy miattam válnak el. EN tudok ellene tenni azzal, hogy nem kezdek a nővérem volegenyevel. Akkor sem, ha azt hiszem, ő életem szerelme, q lelki társam, akármi. Eleve nem is lennék képes egy csaladtagom vagy barátom partnerere férfiként tekinteni, nekem ő csak a Juli vőlegénye lenne,
67 A nővér rakta ki az adott srácot. Az adott srác pedig több mint 5 évet járt a növ-r után, hogy visszaszerezze, és a mai napig nem tudja elfelejteni az adott nőt, pedig majd 20+ év telt el már. Ez a valós történet igaz része.
Ez miatt is forr a bosszúvágy a kérdezőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!