Nevelő apukák, ti megbántátok, hogy felneveltétek a párotok gyermekét/gyermekeit? Ugyanúgy éreztek irántuk, mint a saját gyerekeitek iránt?
Én 2,most már felnőtt nevelt gyermekkel rendelkezem, akiket 7 és 1 éves koruk óta neveltem. Kezdetben csak úgy tekintettem rájul mint a párom lányaira, akik velünk fognak lakni, aztán mint a gyerekekre, akiket együtt nevelünk. Mire megszülettek a közös gyerekeink pedig már azon kaptam magam, hogy egyszerűen a gyerekeinkként gondolok a saját és a nevelt gyerekeimre is. Alapvetően jó gyerekek voltak, elfogadtak és szerettem engem. Rendes felnőttek lettek és apjukként szeretnek. És én sem érzek különbséget közöttük és a saját lányaim között.Utólag nem bántam, hogy így alakultak a dolgok és én neveltem fel őket.
Másoknak hogyan alakult a kapcsolata a nevelt gyerekeivel? Tesztek különbséget a saját és a nevelt gyerekeitek között?
En gyerek nezopontbol irok, engem neveloapukam ugyanugy szeret mint a hugomat, aki sajat gyereke.
Apukammal is tartom a kapcsolatot, de ettol meg neveloapukamra is apakent tekintek.
Nos.
Gyerek nézőpontból: mostohaanyám a létezésemet is utálta
Apa viszont nagyon jó nevelőapja volt az ő két gyerekének, szóval tök egyénfüggő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!