Mit tegyek ha ilyeneket mond nekem a saját anyám?

Mostanában egyre többet mondja hogy házasodjak már meg, méghozzá hogy úgyis öregszem, kissé pocakos vagyok, vegyem el az első lányt aki szeret engem, aztán a következő mondatával üti, hogy az sem számít ha nem szeretjük egymást, nagy szerelem is lehet, csak hollywoodi filmekben van. Hiába példálózok ismerősök unalmas házasságával direkt, áh, legalább ott vannak egymásnak ha baj van, egy feleség gondoskodna rólam (tisztára mint a középkorban) Amúgy tényleg rendetlen vagyok meg ilyenek de ha egyedül élek majd, nyilván hozzászokom hogy elpakoljak magam után. Ráadásul idegen helyen is aludtam és nem hagytam a zoknim az asztalon :) Gyerek témát is nyomatja: Az a dolgom hogy aranyos gyerekeket hozzak a házhoz :))) mintha egy tárgy lenne és az lenne az egyetlen dolgom hogy büszkévé tegyem a szüleimet akár a saját boldogtalanságom árán is. A pályaválasztásomba is bele akar szólni, legyek tanár mert a nyelvtanárok vagyonokat keresnek :))) meg sok szeretet kapok a gyerekektől. Ha tiltakozok, úgyis csak bölcsész vagyok, nem lehetek sikeres. (megjegyzés: a nyelvtanárok sem keresnek jól, egy pénztáros többet keres, és eszembe sincs ilyen gané munkát csinálni 40 évig, házasság meg gyerek sem kell nekem). Bocsi ha hosszú és összefüggéstelen, nagyon bosszús vagyok.