Van itt olyan, akit vertek a szülei, de mégis jó kapcsolatuk van velük?

Amikor egész kicsi gyerek voltam, akkor anyukám sokszor megvert. Apukám soha. Ennek ellenére apukámmal nem jó a kapcsolatom, mert egyébként sose foglalkozott velem. Anyukámmal jó a kapcsolatunk. Felnőtt fejjel már tudom, hogy rossz helyzetben volt, egy rossz házasságban (apukám őt verte) és kiszolgáltatott volt. Nagyon zaklatott és türelmetlen volt velem. Amikor elváltak, utána sokat változott. Talán 9 évesen kaptam utoljára. Próbáltam felnőttként ezt meg is beszélni vele, de nem volt rá nyitott. Ez kicsit rosszul esik még, de azért jóban vagyunk.

Egyébként a szüleimet sose bántották a szüleik, sőt, kifejezetten türelmes és szelíd emberek (voltak).

Szóval ők nem azért voltak erőszakosak (anya velem, apa anyával), mert őket verték gyerekkorukban.

Verve nem voltam, de nyaklevest az és pofont kaptam párszor (összesen talán ötször, de talán kettőre emlékszem biztosan). Nagyon szoros és jó a viszonyom a szüleimmel.

A saját gyerekeimet nem ütöttem meg, nem is tervezem, de nem fogok álszentkedni, jártam már közel hozzá.

10-es, rosszul fogalmaztam, igazad van, nemcsak azt az egy generációt verték, anyámat verte az apja, az apját meg verte az ő apja pl, igen, valóban rossz volt a megfogalmazás.

Igen, tartom, hogy minden generáció feleslegesen meg volt/van nyomorítva a lelki és fizikai bántalmazás miatt (meg nyilván társadalmi, kulturális és politikai dolgok miatt is).

Sehol nem állítottam, hogy a mi generációnk nem beteg, sőt, írtam is, hogy nekem 2 év intenzív terápia volt nagyjából feldolgozni a gyerekkoromat.

Azt nem hinném, hogy az én generációmban több a problémával küzdő ember (31 vagyok egyébként), inkább csak most már elfogadottabb, sőt már-már egyfajta trend lett foglalkozni a traumáinkkal, gyerekkorunkkal, sokkal többen fordulnak szakemberhez, mennek el terápiára, olvasnak önsegítő irodalmat és legfontosabb, hogy nyíltabban beszélnek ezekről a dolgokról. Emiatt persze úgy tűnhet, hogy mennyi problémás ember van, de szerintem azért, mert nem fojtjuk el a dolgokat és nem rejtjük véka alá, még nem lesz automatikusan több. :)

10-es, elnézve a megnyomorított társadalmat, meg hallgatva a történeteket, amiket nagyanyáim meséltek a gyerekkorukból, pont hogy régen volt sokkal több problémás ember. Csak éppenséggel normalizálva volt sok dolog, pl. a gyerek verése, aránytalan büntetése, fenyítése. Azért mert téged vertek, meg a szomszédodat is, még nem lesz sem normális, sem pedig egészséges.

Nem látom azt a "temérdek" ellentmondást a 8-as hozzászólásában, és abban is igaza van, hogy csak azért, mert most végre beszélnek róla, még nem lett több problémás ember. Csak szerencsére most már nehezebb megúszni a gyerekverést, mind a hatóságok figyelme miatt, mind a társadalmi elítélés miatt. (Most nem azokról az egyszerű lelkekről beszélek, akik jönnek a "engem is vertek, mégis ember lett belőlem" szöveggel.)

Csak remélni merem, ha vannak gyerekeid, akkor vannak eszközeid és nem vered őket.

Ja, meg tudok hozni egy párhuzamot is: azt is szokták nagy okosan hangoztatni, hogy régen nem volt ennyi ételérzékeny/allergiás ember. Szart nem! Csak régen egyrészt nem tudták diagnosztizálni, mert a technológia még nem tette lehetővé, meg mondjuk, akinek ment a hasa a tejtől vagy fájdalmas pattanásai nőttek, az vagy bevállalta a fosást és itta tovább, vagy egyszerűen elkerülte diagnózis nélkül.

Ettől függetlenül régen sem volt jobb a helyzet, csak nem foglalkoztak vele, nem mentek orvoshoz, nem beszéltek róla.

Mit értesz verés alatt? Mert nekem azt jelenti, hogy kék-zöld foltos lesz a gyerek, eltörik a csontját, stb, de másnak az is verésnek számít, ha csak rálegyintenek a gyerek fenekére.

Engem nem vertek otthon, de pofont kaptam, ha rossz voltam. Mindig is jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, felnőttként is az.