Hogyan mondanátok el a szüleiteknek?

De, elér vele valamit. Megmondják neki hogy pakoljon és takarodjon.

Ma akkor mi lesz, snowflake? Ki fog eltartani, hol laksz majd?

Ez egy teljesen felesleges tett lenne, mégis mit vársz tőle, hogy közlöd ezt? Ők ettől még másképp fogják gondolni továbbra is, Te meg annyit érsz el, hogy mindenképpen magadra haragítod őket és a lelki békéd sem fog ez által eljönni, ez csak egy illúzió. Azt írod, szörnyű körülmények között nőttél fel, ez tényleg szomorú, de benne van a mondatban, hogy FELNŐTTÉL, tehát már lehetőséged van más úton járni, mint amit gyerekkorodban megéltél. Arra használd az energiádat, idődet, hogy ezeket a lehetőségeket keresd és ne a múltbéli dolgokon keseregj, mert az nem visz előre.

Ha mindenáron beszélni akarsz a gyerekkorodról a szüleiddel, akkor annyit elmondhatsz, hogy neked mi volt az, ami rossz volt benne, mik voltak azok, amikről úgy érzed, ártottak Neked, de ettől se várj csodát, fordulatot, mert nem fognak hamut szórni a fejükre és nem fognak megvilágosodni.

Max annyit érsz el vele, hogy kidobnak - az ilyen embereknek nulla önkritikája van (részben azért is szar szülők), szerintük mindenki ostoba csak ők a tökéletesek, és ha szembesíted őket, maximálisan lepereg róluk.

Inkább éld a saját életedet, és ne foglalkozz velük.