Felnőtt, saját jövedelemmel rendelkező fiatalok, ha a szüleitekkel laktok, mik az együttélés szabályai nálatok?

1 éven át laktam ott, 21 évesen már volt keresetem, 22 évesen léptem.

Együttélés szabályai: míg nálam élsz, az van, amit én mondok. Na, ebben ki is merült a kompromisszum :D

Ja, egyszer kiráztak "véletlenül", mert merészeltem késni a délutános műszakból. Szóltam, hogy lekéstem a hévet, az utolsó 70 perc múlva megy - és mire hazaértem éjfél körül, már nem jutottam be a lakásba.

Már előtte is nézegettem az albérleteket, de... ez azért elég rohamos húzóérv volt, hogy elmenjek onnan.

4 évig laktam otthon, de kb. csak aludni jártam haza, sokat ingáztam. Hétvégén vagy jött a párom vagy én mentem hozzá.

A házimunkába természetesen besegítettem, már amennyi időm volt.

Költségbe nem engedték hogy beszálljak, azt mondták hogy inkább tegyem félre. Mondjuk én sose voltam elbulizós fajta, lehet akkor másképp állnak hozzá.

Édesanyámmal lakok, ő már nyugdíjas. Havi 500 eurót adok haza, a szobámon kívül ő takarít, de nem is szeretné, hogy én csináljam. Viszont vettem egy mosogatógépet, szóval mosogatni már nem kell. Azt szoktam be-/kipakolni. Ház körül segítek, ha szól, meg akkor is, ha nem szól, de észreveszem, hogy valami nehezet csinál. Nincsenek szabályok, normálisan élünk mindketten, nem mondjuk meg egymásnak, hogy ki, mikor, mit csinálhat. :) Elvégre felnőttek vagyunk.

Bevásárolni én is szoktam, vagy ha ő megy boltba, akkor odaadom a kártyám, hogy fizessen azzal. Nincs alá-fölé rendeltség köztünk.

~ A saját nagyobb szobámat én takarítom, ellenben mosásra úgyszólván anyum háklis és azt csak ő csinál. Anyummal vagyok.

~ Költség-megosztás.

~ Nincs eltérés miatti probléma, jól elkülönülünk.

~ Vendégfogadás: többnyire előre megbeszélés szerint zajlik.

~ Párjaim ide is költözhettek volna, de sajnos nem úgy alakult és utóbbi skizofrén lett. :-( Pedig különben nagyon jól megvoltak.

~ Nyilván párommal együtt megosztjuk a feladatokat, költözés előtt is sokat segítettek.

~ Privát szféra: azzal néha vannak apró problémák... :D ^^""

~ Anyumnak sokat kell segítenem betegségek miatt, tul.képpen már ezért is maradok vele. Az én életem ezenkívül sem indult be jól, úgyhogy kölcsönös összefogás. Szerencsére jól megvagyunk.

~ A saját dolgaimat magamtól elvégzem.

~ Segítek mindenben.

34/F

Szerencsére már szabadultam a börtönből. Ilyen szabályok voltak:

- Akárhány éves is vagyok, mindig tudatni kellett anyámmal, hova megyek, mikor jövök, kivel találkozom. De a legjobb, ha munkán kívül sehova nem megyek. Ha este 10-ig nem érek haza, akkor hívogat megállás nélkül és nem érti, mi a problémám ezzel.

- Anyám akkor nyit a szobámba, amikor akar (napi szinten), kopognia nem kell, a táskámat bármikor átnézheti.

- Fele fele házimunka, anyám és én, apámnak nem kell.

- Nem jöhet át senki, ha ritkán mégis, sötétedéskor menjen haza, mert apám gyűlöli az embereket.

- Rezsit és kaját apám fizeti, anyám amit megkeres zsebpénz, nekem nem kell beleadnom, mert apám nem kéri, de azt el kell viselnem anyámtól, hogy havi szinten megemlíti, hogy nekem milyen jó dolgom van, hogy nem kell fizetnem. (Egyébként senkit nem ismerek, aki rezsibe belefizet, sőt, évek óta külön élő dolgozó felnőttek is kapnak a szülőktől havi 50 ezret minimum).

- Ne legyen rossz kedvem, ha van is, fojtsam el.

- Én ne közlekedjek hangosan a lakásban, de anyám hajnali 4-kor porszívózhat, üvöltetheti a zenét, hangosan telefonálhat, beronthat a szobámba és kinyithatja az ablakot, hogy felébredjek a belváros zajára és a kukásautóra hatkor, miközben elvileg addig aludhatnék, ameddig akarok. Tv üvölt, ha megkérem apámat, hogy halkítsa le, mert nem tudok aludni, vagy lehalkítja, vagy leb.asz, hogy ő nem hallja.

- Bármi ügyet el kell intézni, amihez ki kell lépni a lakásból, az az én feladatom. Akkor is, ha messze kell menni (nincs kocsim). Boltba is én megyek és cipelem a 12 üveg ásványvizet.

Esküszöm ha bármi miatt el kéne költöznöm az albérletemből én a híd alá előbb mennék mint a szüleimhez...

Takarításba besegítettem, a saját szobám mindig én tartottam rendben.

Adtam haza fix összeget havonta.

Mivel normális voltam (vagyok) így nem hívtam át senkit éjjel, vagy nem hangoskodtunk éjjel, amikor más alszik.

Nem szóltak bele, hova megyek, kivel megyek, mit csinálok. Csak szólni kellett, hogy hazamegyek-e, mikor. De ez fordítva is igaz. Ők is szóltak, ha elmentek valahova.

Nem költöztettem oda senkit. Az azért eléggé kényelmetlen lett volna. Szerintem tök gáz egy idegen a szülők nyakára telepíteni. Legalábbis egy lakásban vagy kisebb házban.

Felújításba szálltam volna be anyagilag, hiszen saját lakásra gyűjtöttem.