Mi az az összeg és/vagy havi támogatás szülők felé, amire azt mondanátok, hogy már mindennek a teteje?
Édesanyámmal élünk ketten, ő nyugdíjas, én dolgozok.
Nem sok a nyugdíja, így alap esetben havi 30-50 ezret utalok neki, ezen felül a rezsiben is elég sok dolgot intézek, a bevásárlásokat és a gyógyszereit is, autónak az összes költségét stb.
Mikor 4 éve elkezdtem dolgozni, nagyjából 6-700 ezer adósságot törlesztettem vissza neki, hogy nullázzuk ki a számláját, ne legyen negatívban, de azóta is kb minden hónapban, vagy minden 2. hónapban megint -100-200 ezerben van, természetesen ezeket is én töltöm neki vissza. (miután az orrom alá dugta a számlakivonatát, hogy nézzem meg megint mennyire lement. Utána kvázi elvárás, hogy rendezzem)
Mindezeken kívül ha akar menni wellnesselni, vagy hasonló, azt is állom, ha a lakásba kell valami háztartási gép (porszívó, mosógép stb) azokat is én szoktam venni.
S még így is kevesli, sokszor hangoztatja, hogy én semmit se adok a lakhatásba és már többször fenyegetőzött, hogy ha ennyire nem vagyok hajlandó segíteni, eladja a lakást, vagy a lakásból a dolgokat/bútorokat. Viszont ha én bármit merek magamnak venni, akkor rögtön jön azzal, hogy "bezzeg erre van pénzed" és hogy "én mindig elköltöm minden pénzem hülyeségekre". Ha pedig megpróbálok vele elszámolni, hogy gondoljon már bele mennyi mindent fizetek a közösbe, vagy akár csak neki, akkor általában abból azonnal vita van, és el vagyok hordva mindennek is. Többször kiszámoltuk számlakivonatok és csekkek alapján forintra pontosan, de azt nem hajlandó elfogadni, pedig ott vannak a papírok hozzá.
Mit lehetne tenni? Így havi 3-400 ezer elmegy 2 főre, egy saját lakásban, és nem tudok egyszerűen félretenni, így pedig az elköltözés is elég esélytelen. 24f
Elég baj, hogy a legegyszerübb megoldás nem jut eszedbe, elköltözöl és megélsz a saját pénzedböl.
Amíg szerinted ez - a különélés - neked többe kerülne, addig ne reklamálj! Ha ilyen feltételek mellett spórolni tudsz, akkor böven megéri neked a jelenlegi helyzet, ha meg nem, akkor semmivel sem rosszabb bérelni valamit, akkor legalább veszekedés meg vita nincs.
ELöször nem saját lakás kell, hanem bérelsz valahol egy szobát, és közben spórolsz, amennyit akarsz. Egy szoba nem kerül igazán sokba, az egyhavi bérletet meg a kéthavi kauciót összeszeded, és már mehetsz is!
"Mindezeken kívül ha akar menni wellnesselni, vagy hasonló, azt is állom"
Ez már a luxus kategória, erre mindenképp nemet kellene mondani
Együtt élsz vele, ez egy közös háztartás.
Viszont bármi másba egy fillért nem szabad beleadni, mert úgysem lesz örökséged. A legjobb lenne önállósodnod, és nincs vita.
Én úgy gondolom, hogy sokaknak teljesen esélytelen megélni a nyugdíjukból, főleg, ha azt régebben állapították meg. Akkor sem, ha tényleg sokat dolgoztak és sokat adóztak egész életükben. Így természetes, hogy jó kapcsolat esetében, az ember ad, ha tud. Nálam a határ az, amikor a szülő olyan dolgokra költ, amit a gyerek sem enged meg magának (akár csak azért, mert rossz ár/érték arányúnak tartja). Ilyen alapon pl. nem fizetném ki az anyám villanyszámláját se, ha azért nem lenne pénze, mert wellnessezni járna (ellenben pl. ajándékként kifizetném neki mondjuk egy ünnepi alkalomra)
A te esetedben nem csak az összeg messze sok, a stílus sem fogadható el. A "költözés esélytelen" viszont egy önigazolás a részedről ahhoz, hogy ne mozdulj ki a komfortzónádból. Ha csak 2-3 hónapig megelégednél egy kiadó szobával, akkor máris összejönne a kaució egy önálló albérletre.
Persze, értem, hogy összeveszni az anyáddal nehéz, főleg, ha nem volt rossz szülő, de nem nullázhatja le éveken, akár évtizedeken át a fizetésed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!