Felnőtt, saját jövedelemmel rendelkező fiatalok, ha a szüleitekkel laktok, mik az együttélés szabályai nálatok?

2 generációs házban élünk ketten, nők vagyunk.

A házimunkát általában a munka típusa szerint osztjuk el (de pl. a saját lakrészét persze mindenki maga takarítja). Kialakult, ki mit csinál és milyen gyakorisággal.

A költségeket általában felezzük, kivéve a rezsit, amiről többször kérdeztem, hogy mennyit fizessek, és mindig az volt a válasz, hogy "nem kell". Ha jön egy-egy nagyobb számla, azt befizetem, vagy pl. télen fizetek egy nagyobb összeget mintegy fűtési hozzájárulásként. Van pár eset, amikor bizonyos közös számlákat csak az egyikünk vagy csak a másikunk fizet, ezek is kialakultak.

Az eltérő életvitel általában nem okoz problémát. Az eltérő bioritmusunk volt legtovább gond, mert míg anyám kora reggel a legaktívabb, én 9-16 között vagyok az, ami a közös munkákat azért megnehezíti.

Anyám nem szól bele a vendéglátásba.

Nincs párom, de +1 ember életvitelszerűen nem férne el itt kényelmesen.

A privát szférámmal nincs gond.

Odafigyelünk egymásra. Anyám nappalija "A nappali", sok időt töltök én is ott, sokat beszélgetünk.

A ház körüli feladatok is fel vannak osztva, mivel ezek általában nagyobb fizikai erőt igényelnek, nagyrészt én végzem, de vannak könnyebb munkák, amik jót is tesznek anyámnak mint mozgás a szabad levegőn, és persze vannak olyan nehezek, ahol elkél nekem a segítsége, még ha az nem is túl sok.

A megoldandó feladatokat szeretem gyorsan letudni, persze, ha épp túl sok a munkám vagy túlfáradt vagyok, és főleg, ha a feladat nem sürgős, akkor megoldjuk később. Ha már probléma lehet köztünk, az inkább az, hogy hogyan oldjuk meg az adott problémát. (Régen anyám szerette az "azonnal csináld meg" jellegű lerohanást, de erről leszokott.)

A szükséges felújítási munkák is adják magukat, itt is igazából a hogyan szokott lenni a nagyobb gond (főleg, hogy nagyon eltér az ízlésünk és a preferenciáink) De igyekszünk megbeszélni.

Ami még gondot szokott okozni, az a kert alakítása. Anyám inkább kivágna ezt-azt, én meg alapvetően ragaszkodom a meglévő növényekhez.

Hogyan osszátok el pl a házimunkát?

Nem kell elosztani, felnőtt nő vagyok, tudom, mi a dolgom. Az takarít, aki éppen itthon van (gondolok itt szabadságra, táppénzre), de leginkább hétvégén szoktunk, hétközben csak azt, amit nem tudunk addig eltolni (porszívózás, mosás, mosogatás...)

Megosztjátok-e a költségeket?

Igen. Adunk anyámnak és a kaját is magunknak vesszük. Mármint, nem kellene, de annyira más az ízlésünk, hogy muszáj :D Ha kapok SZÉP-kártyára pénzt, akkor húst veszünk a fagyasztóba, amennyit csak tudunk.

Okoz-e problémát az eltérő életvitel, az eltérő szokások, az eltérő értékrend és ha igen, mik ezek?

Nem nagyon. Elmegyünk dolgozni, hazajövünk, pihenünk. Csak abból szokott némi nézeteltérés lenni, hogy anyám az a "mindentmostazonnal", én pedig a "lassú víz partot mos"-típus vagyok. Ha pl. kapunk egy ajánlott levelet, de nem tudjuk átvenni és megkapjuk róla az értesítőt, ő rögtön visszateker érte a postára, én viszont másnap délután veszem át, mert munkából hazafelé jövet bőven ráér, örülök, hogy itthon vagyok :D Olyankor kicsit megszólja, de abból sincs vita.

Beleszólnak-e a szülők abba, kiket láthatsz vendégül, mikor, hol, mennyi időre?

Nem. De ha jön egy-két barátnőm és itt is alszanak, akkor én alapnak érzem, hogy szólok róla. Nem szoktam olyan hú, de nagy összejöveteleket tartani, egy-két napra kell csak gondolni. Amúgy is dolgozik mindenki, nincs is többre idő és ez is csak pár havonta jön össze.

Nálatok aludhat-e pl a párotok, vagy oda is költözhet?

Velünk lakik. Van 3 szoba, lakunk összesen 3-an a házban. Úgy volt, állunk odébb, amint találunk lakhatást, de anyám mondta, hogy ne, mert így neki anyagilag is könnyebb és legalább nincs egyedül (pár évig mindegyikünk külön élt). Gondolom, nem zavarja a jelenlétünk és örül, hogy nem minden szakad az ő nyakába.

Ha hozzátok költözik a párod, változnak-e a kialakult szabályok?

Nem.

A szüleid mennyire tartják tiszteletben a privát szféra igényedet?

Hát... Vannak hülye szokásai, ami engem rohadtul zavar, de egyébként nem szokott gond lenni, meg ilyen idősen úgyse változik már.

Te mennyire figyelsz arra, mik a szüleid szükségletei, problémái?

Szerencsére nagyjából egyforma az életvitelünk, szóval nem kell még külön erre is odafigyelni :D Problémák pedig nem szoktak lenni, veszekedni nem szoktunk, tökéletesen el vagyunk egymás mellett.

Családi ház esetén magadtól is elvégzed a ház körüli feladatok, vagy ezekért külön szólni kell?

Magunktól. Olyan sok dolog nincs, lenyírni a füvet, enni és inni adni a kutyáknak. Télen ellapátolni a havat a bejáróról.

Ha szólnak, hogy lenne pár feladat, amit meg kellene oldani, erre hogyan reagálsz?

Ha ráérek, szó nélkül megcsinálom vagy jelzem, hogy most éppen nincs kedvem, ráér-e holnapig, ilyesmi. Ha sürgős és nagyon nincs kedvem hozzá, pöppet morgok, de egyébként nincs vész. Mondjuk, ezek a tényleg extra munkák... Kapufestés, stb...

Hogyan reagálsz, ha a közösen használt házon felújítási munkákat tervez a szülő?

Besegítek anyagilag. Most is beszálltam pár százezerrel, mert nyáron lesz itt is munka. Arra ügyelek csak, hogy pluszban legyek félretett pénz esetében, mert nekem az a heppem, hogy úristen, ha valami történik, akkor mihez nyúlok majd?

Talán ha fél évig laktam anyámékkal már felnőttként saját keresettel. De úgy, hogy egyetem után maradtam Budapesten dolgozni, aztán pár év után váltottam a szülővárosomba, és amíg nem találtam normális albérletet, addig visszaköltöztem a szülőkhöz. Valószínűleg ez is az oka, hogy szinte egyenrangú felnőttként bántak velem, azért mondom, hogy csak szinte, mert nem engedtek semmit fizetni. Persze kijátszottam őket, gyakran én vásároltam be, vagy ha pont én szedtem ki a postaládából egy számlát, akkor azt be is fizettem.

Nem volt beszámolási kötelezettségem, hogy hova megyek és kivel, de ha mondjuk hétvégére terveztem valamit, akkor azt elmondtam, nehogy anyámék keresztbe szervezzenek. Nagyjából ismerték a napirendemet, és ha a megszokottól jelentősen később sem értem haza, akkor vagy szóltam nekik, vagy rám csörögtek, mert aggódtak. (De ha mondtam a telefonba, hogy összefutottam akárkivel, és most valószínűleg kocsmázunk hajnalig, azzal semmi bajuk nem volt.)

Nem nagyon hívtam vendégeket, kicsi a lakás, de egyszer feljött egy gyerekkori haver. Anyám "jó estét, kit keres?" szöveggel indított, mire az visszaszólt neki, hogy "ne tessék már magázni, én vagyok a Gergő". Na akkor anyám leültette, kifaggatta, hogy mi történt vele az elmúlt években, megetette, megitatta, pedig úgy terveztük, hogy csak felugrik, aztán már megyünk is moziba.

Ti hogyan élitek meg azt, hogy ennyire eltérőek a válaszok, ennyire eltérnek az együttélés körülményei és van, akinek az a természetes, hogy a szülő adjon még az elkölözött gyerekének is havi 50E Ft támogatást, míg van olyan gyerek is, aki jelentős összeget ad a szülőknek havonta, sőt neki még így is segítségnek minősül az együtt lakás?

Aki tud adni neki, adjon. Ez a szülő döntése, szóval nem az én feladatom megítélni mindezt :D Én dolgozom, meg is élek a pénzemből, tudok félre is tenni, nem irigykedem.