Miért viselkedik így az anyám unoka terén?
Biztos bennem is van hiba és van amit nem úgy kellett volna lereagálnom a dolgot ahogy,de a történet a következő bocs ha hosszú lesz:
Mióta megszületett a kislányom már az első pillanatban jöttek a jótanácsok, "Úristen hogy tartod a fejét, miért hagyod sírni, miért nem hagyod sírni, miért nem mész állandóan sétálni vele, miért így eteted". Viszont ez csak párszor volt így az elején, na de utána...
Az első doktornői látogatásnál már ecsetelte anyukám dokinak(mivel házhoz jött az orvos) hogy szerinte depressziós vagyok ki kéne vizsgálni (jelzem, nem az voltam, csak pár héttel a szülés után naaaaagyon fáradt voltam így császár után, ergo neki ez depresszió volt).
Az első nyaralás anyukámmal pokoli volt(van egy nyaralója és mindig ott töltöttem vele vagy egy hetet vagy egy hétvégét nyaranként gyerek korom óta, most azért voltam ott egy hetet mert addig férjem kifestette a lakás falait) a nyár alatt semmi nem volt jó amit csináltam ahogy etettem stb. Ugyanez a férjemnél mikor lejött értünk viszont nem volt, sőt ő tökéletesen csinálta(pedig szó szerint ugyanúgy etetett mint én stb) és persze addigra már én is pokróccá váltam a folytonos tanácsok miatt, szóval én sem kezeltem jól a helyzetet. Meg ment a panaszkodás hogy idehoztunk a nyaralójába babaágyat stb és nem kell mindent megváltoztatni csak azért mert babám lett(közben meg mindent a gyerek feneke alá tett és imádta őt).
Azóta kiderült, hogy tejfehérje allergiája van a gyereknek és bár anyám elfogadja,de folyton azzal jön várjuk ki az eredményeket én képzelem be stb(mindezt ételintolarencia teszt eredményekkel és a tünetei sincsenek a diéta óta).
Ha megkérdezi milyen volt a nap és gyerek dologgal jövök pl keveset aludt"magamnak szültem" vagy "csak erről tudok beszélni". Próbálnék másról ha történne valami az életben de ugye még bölcsi sincsen és egész nap a gyerekkel vagyok, plusz ő kérdezi sosem én kezdem ezzel, sőt kérdezem milyen volt a napja. Zavarja ha gyerek holmi kerül a házába
(némelyiket ő maga hozta oda...),aztán meg nem érti a gyerek miért nem szeret ott lenni(hát ha nincs ott játéka csak egy pici dobozban és semmi tér nincs neki kialakítva gondolok itt akár egy játszószőnyegre amire ki van rakva pár játék csak addig amíg ott vagyunk,miért is szeretne ott lenni egy másfél éves), zavarja minden változás. Holott anyai nagyanyámnál nem ez volt, mindig volt ott mivel játszani.
Mostani vita is azzal kezdődött hogy kiderült 1 hete a gyerek glutén,tej,tojás allergiás és főzhet-e valamit ,adnék-e hozzá receptet. Mivel én is csak 1 hete tudom ezt a sok allergiát gyorsan oltásra menet odaadtam neki egy spéci recept könyvet gondolván majd kiválaszt egyet ami szimpatikus neki. Mikor visszaértem az oltásról a gyerekkel panaszkodott,hogy miért nem írtam ki 1 receptet és ő ezt az egész allergiát nem érti, végül kértem olvassa el azt a részt a könyvben ami a tejallergiáról szól(nincs 10 oldal és az is képekkel van tele) és akkor talán jobban érti mikre figyeljen. Mire ő "erre neki nincs energiája és ideje" én ekkor kikeltem magamból, mert kb mindenre és mindenkire van ideje(szó szerint a nyaralójánál a szomszéd unokájára tud vigyázni) és akkor 10 oldalt nem tud elolvasni az unoka miatt, meg persze jött a magamnak szültem szöveg, holott ő akart főzni valamit , nem is én kértem. Aztán panaszkodott, hogy a gyerek miért nem kötődik hozzá.
Na ez a másik dolog, mivel elég idős ő csak ott ül a fotelban és max mosolyog rá és néha gügyög(de persze jár ide-oda és kertészkedik tehát nem tehetetlen),de értelemszerűen ettől nem fog hozzá kötődni. Végül kibökte ő nem tud vele most mit kezdeni majd ha beszélni fog akkor...
Tehát anyám nem igazán játszós nagymama,de elvárja hogy a kicsi kötődjön hozzá,de addig is kb 1 évig még nem tud mit kezdeni vele...
A kérdésem az, hogy ha kb mindenkinek a gyerekével tök jól elvan, legyen az akár csak 1 éves akkor a saját unokájával miért nem tud mit kezdeni?
Miért kántálja azt hogy ő nem lesz dada(sosem bíztam rá hosszú távon és akkor is orvoshoz mentem és képben sem volt hogy dadaként használjuk szóval ezt nem tudom honnan vette) és nekem nagyok az elvárásaim?
Jelzem ha minden gyerekhez így állna hozzá és nem csak az unokájához, akkor ez nem zavarna.
Én vagyok túlérzékeny és neki van igaza? Miért viselkedik így talán mégsem tudja elfogadni hogy nagymama lett?
Előre is köszönöm a választ.
válasza:Kérdező, tudom, eső után köpönyeg, de talán nem kellett volna csupasz pitsával és lelkileg ennyire éretlenül gyereket vállalni. Egyébként a történetben hol van apuka? Akivel amúgy lehet bérelni kertes házat is, ha nem közmunkából vegetál, a többi csak rizsa...
Elkeseríteni sem szeretnélek, de lehet, hogy racionalizálsz és anyukáddal kapcsolatban csak a jó dolgokra emlékszel, ahogy a 20-as is leírta, hogy most jönnek elő neki alfában a szar emlékek. Mert azért elég elképzelhetetlen, hogy álomanyukából csak úgy minden előzmény nélkül valaki átvedeljen egy kontrollmániás, mindenbe beleugatós gyökérré. Én azért ezeket a jó emlékeket néggyel minimum elosztanám. Mert előzmény mindig van, max. sokan leszarják.
Megvannak az alapok csak akkor ez nem tűnt problémának és nem mindenki rendelkezik fölös milliókkal hogy csak úgy költözzön ezért is írtam viccelődve hogy aki ezt ajánlja az nem a realitás talaján áll hisz nem elég csak keresni megvenni egy házat,fel is kell újítani stb és ez nem pár hét többnyire,éveket sem várok a szüléssel csak mert nem tudok egy komplett házat venni így 40 felé araszolva. Arról nem is szólva hogy ez a felnőtt vagy költözz el csak egy új "modern" dolog,régen teljesen normális volt együtt élni. Mióta leérettségiztem dolgozom és spórolok és így sem tudnék egy házat venni max egy albérletet kivenni, így pedig a kertes ház jobb opció volt számunkra, csak akkor még ennek halvány jele sem volt,hogy anyám ilyen lesz.
Örülök hogy te tudtál félre tenni gyerek előtt, de nem mindenki tudja ezt megtenni, de ettől még az ember akar családot a biológiai óra meg lejár mire osszejon a pénz...
Persze ha csak kis jele is lett volna ennek inkább albérletbe költözünk,viszont anyukám a terhesség óta ilyen,előtte tényleg ennek nyoma sem volt még gyerek koromban sem. Ha gyerekkoromban ilyen lett volna akkor nem csodálkoznék ezen sőt akkor nem élnénk egy családi házban.
válasza:Mindenesetre már vagy 10 éve költöztünk ide, a gyerek 2 éve született. Terhesség előtt nem volt semmi probléma , ha lett volna akkor inkább lakásba költözünk és gyűjtünk házra,de ez a variáció akkor több szempontból is előnyösebb volt akkor. Ha lehet nem költözünk el,mert azért megszerettuk a lakásunkat és jó az itteni óvoda,iskola felhozatal is. Persze ha nem javul akkor elkezdünk tervezni. Viszont anyám sosem jön fel hozzánk(nem akar zavarni) csak én próbáltam levinni a gyereket mégis csak a nagyanyja. Így ha nem akarom akkor nem találkozunk annyira külön lakunk.
Amiért feltettem a kérdést,hogy megtudjam másnál is volt-e ekkora változás szülés után? És nem előtte SOHA nem volt ilyen.
válasza: válasza:"Arról nem is szólva hogy ez a felnőtt vagy költözz el csak egy új "modern" dolog,régen teljesen normális volt együtt élni."
Ja, csak régen még emellé az volt a "normális", hogy a családban az idősebbekre kellett hallgatni, és a fiataloknak befogni a szájukat, akkor ezt a részt is fogadd el az együttéléssel.
válasza:Kiakaszto hogy osztják neked az észt meg ítelkeznek feletted!
Tedd le a hatarokat az anyadnal! Zéró tolerancia minden beazolasnal és egyet ne hagy szó nélkül!
És ne mentsd fel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!