Miért viselkedik így az anyám unoka terén?

Biztos bennem is van hiba és van amit nem úgy kellett volna lereagálnom a dolgot ahogy,de a történet a következő bocs ha hosszú lesz:

Mióta megszületett a kislányom már az első pillanatban jöttek a jótanácsok, "Úristen hogy tartod a fejét, miért hagyod sírni, miért nem hagyod sírni, miért nem mész állandóan sétálni vele, miért így eteted". Viszont ez csak párszor volt így az elején, na de utána...

Az első doktornői látogatásnál már ecsetelte anyukám dokinak(mivel házhoz jött az orvos) hogy szerinte depressziós vagyok ki kéne vizsgálni (jelzem, nem az voltam, csak pár héttel a szülés után naaaaagyon fáradt voltam így császár után, ergo neki ez depresszió volt).

Az első nyaralás anyukámmal pokoli volt(van egy nyaralója és mindig ott töltöttem vele vagy egy hetet vagy egy hétvégét nyaranként gyerek korom óta, most azért voltam ott egy hetet mert addig férjem kifestette a lakás falait) a nyár alatt semmi nem volt jó amit csináltam ahogy etettem stb. Ugyanez a férjemnél mikor lejött értünk viszont nem volt, sőt ő tökéletesen csinálta(pedig szó szerint ugyanúgy etetett mint én stb) és persze addigra már én is pokróccá váltam a folytonos tanácsok miatt, szóval én sem kezeltem jól a helyzetet. Meg ment a panaszkodás hogy idehoztunk a nyaralójába babaágyat stb és nem kell mindent megváltoztatni csak azért mert babám lett(közben meg mindent a gyerek feneke alá tett és imádta őt).

Azóta kiderült, hogy tejfehérje allergiája van a gyereknek és bár anyám elfogadja,de folyton azzal jön várjuk ki az eredményeket én képzelem be stb(mindezt ételintolarencia teszt eredményekkel és a tünetei sincsenek a diéta óta).

Ha megkérdezi milyen volt a nap és gyerek dologgal jövök pl keveset aludt"magamnak szültem" vagy "csak erről tudok beszélni". Próbálnék másról ha történne valami az életben de ugye még bölcsi sincsen és egész nap a gyerekkel vagyok, plusz ő kérdezi sosem én kezdem ezzel, sőt kérdezem milyen volt a napja. Zavarja ha gyerek holmi kerül a házába

(némelyiket ő maga hozta oda...),aztán meg nem érti a gyerek miért nem szeret ott lenni(hát ha nincs ott játéka csak egy pici dobozban és semmi tér nincs neki kialakítva gondolok itt akár egy játszószőnyegre amire ki van rakva pár játék csak addig amíg ott vagyunk,miért is szeretne ott lenni egy másfél éves), zavarja minden változás. Holott anyai nagyanyámnál nem ez volt, mindig volt ott mivel játszani.

Mostani vita is azzal kezdődött hogy kiderült 1 hete a gyerek glutén,tej,tojás allergiás és főzhet-e valamit ,adnék-e hozzá receptet. Mivel én is csak 1 hete tudom ezt a sok allergiát gyorsan oltásra menet odaadtam neki egy spéci recept könyvet gondolván majd kiválaszt egyet ami szimpatikus neki. Mikor visszaértem az oltásról a gyerekkel panaszkodott,hogy miért nem írtam ki 1 receptet és ő ezt az egész allergiát nem érti, végül kértem olvassa el azt a részt a könyvben ami a tejallergiáról szól(nincs 10 oldal és az is képekkel van tele) és akkor talán jobban érti mikre figyeljen. Mire ő "erre neki nincs energiája és ideje" én ekkor kikeltem magamból, mert kb mindenre és mindenkire van ideje(szó szerint a nyaralójánál a szomszéd unokájára tud vigyázni) és akkor 10 oldalt nem tud elolvasni az unoka miatt, meg persze jött a magamnak szültem szöveg, holott ő akart főzni valamit , nem is én kértem. Aztán panaszkodott, hogy a gyerek miért nem kötődik hozzá.

Na ez a másik dolog, mivel elég idős ő csak ott ül a fotelban és max mosolyog rá és néha gügyög(de persze jár ide-oda és kertészkedik tehát nem tehetetlen),de értelemszerűen ettől nem fog hozzá kötődni. Végül kibökte ő nem tud vele most mit kezdeni majd ha beszélni fog akkor...

Tehát anyám nem igazán játszós nagymama,de elvárja hogy a kicsi kötődjön hozzá,de addig is kb 1 évig még nem tud mit kezdeni vele...

A kérdésem az, hogy ha kb mindenkinek a gyerekével tök jól elvan, legyen az akár csak 1 éves akkor a saját unokájával miért nem tud mit kezdeni?

Miért kántálja azt hogy ő nem lesz dada(sosem bíztam rá hosszú távon és akkor is orvoshoz mentem és képben sem volt hogy dadaként használjuk szóval ezt nem tudom honnan vette) és nekem nagyok az elvárásaim?

Jelzem ha minden gyerekhez így állna hozzá és nem csak az unokájához, akkor ez nem zavarna.

Én vagyok túlérzékeny és neki van igaza? Miért viselkedik így talán mégsem tudja elfogadni hogy nagymama lett?

Előre is köszönöm a választ.