Mi lehet anyámmal? Szimplán csak öregszik, vagy mi lehet?
Viszonylag normálisan lehetett vele eddig beszélni. Mostanában meg olyan fura lett. Ha valami nem úgy van, ahogy kigondolja, akkor már besértődik. Kitalál valamit ami csak az ő fejében létezik. Mondok neki valamit, tökre kiforgatta. És azóta ilyen, mióta megmondtam neki, ne szóljon bele a dolgaimba. Elváltam a férjemtől, van egy gyerekem, másfél éve egy új párom. Erre kitalálta, hogy majd ő beszél az ex férjemmel, aki egy nárcisztikus ember, hogy majd szépen fizessen ki. Mert őrá majd hallgat. Végig nézte, hogy 20 év alatt hogyan épített le a férjem, hogyan tett tönkre. Sosem szólt bele a dolgainkba. Most párszor felhívta az exem névnap ilyenek, rögtön levette a lábáról, hogy milyen rendes ember. Az új páromnak turkálna a tárcájában. Nem élünk együtt még, de már házat fogunk venni. A gyereket szerinte szarul nevelem.
Most jött egy családi ünnep, ahova érzelmi zsarolás miatt el kell mennem, vinnem kell ajándékot is. Ma szóltak, hogy mégiscsak kell ajándék. Tudják jól, hogy anyagilag nagyon szarul állok, egyedül nevelem a gyereket albérletben. Eddig ilyenkor az volt, hogy mondta, mondjuk azt, hogy ketten adjuk az ajándékot. Most még pénzzel sem szállhattam bele az ajándékba. Megkértem, hogy egy dolgot nézzen meg ott, ahol lakik, mert nálunk nem kapható. Csak hímzett, hámozott, hogy miért nem tudja megoldani. Már most nem is akar velem sokáig beszélgetni, holott korábban órákig tudott beszélni. Bezzeg sógornőm ugrasztotta, hogy akkor kedden nyitásra melyik boltban kell lennie, oda szaladt, majd rohant mindenhova, ahol tudott venni olyan ruhát, ami a sógornőm száján kiesett. Én segítsek tesómnak kaját rendelni, ne legyek már antiszociális, mert szegény tesóm. Meg szegény sógornőm. Mert milyen kevés pénzük van. Sosem vett engem számba, mondván én úgyis megoldom. Vettem egy kocsit, ami kicsit leharcolt, de arra volt pénzem. A másikat örültem hogy eladom. Erre jön nekem, hogy várni kellett volna, mert akkor spóroljak és vegyek egy újabbat, ami jobb. És nem érti meg, hogy kevés a fizum, nincs lehetőségem másik helyre menni. Exem kiforgat mindenből. De csak tesómék számítanak, meg ők. Úgy érzem, már ő is magamra hagyott és senkire nem számíthatok.
Es te felnott no letedre miert is nem tudsz nemet mondani?
Csaladi buli, ahova nem akarsz menni? Nem mesz, pont!
Abban anyadnak mondjuk rohadtul igaza van, hogyha az exed tartozik neked, fizessen ki. Es ugy nem veszunk hazat az uj pasival, hogy meg egy percet se eltunk egyutt.
Lehet egy-ket tanacsat nem art meghallgatni legalabb, ha nem is megfogadni, de ezeken kivul tanulj meg nemet mondani.
Mashogy nem fog menni.
Nézd, utolsó, én értem, igazad is van. De a kérdezőhöz hasonló személyiségek nem tudnak biztonságosan nemet mondani, mert a hitrendszerük gátolja.
Ha kimondják, az "ellenfélben" jön a meg nem dolgozott frusztráció, mert mi az, hogy neki nemet mond, mekkora hálátlan, bezzeg mikor ekkor meg ekkor segített, blabla" Ezt képzeld el szinte síró, nyekergő hangon.
Na az ilyennek kinek van kedve nemet mondani? Érzelmi zsarolás, amire magabiztos eszközöket szerezni, önbizalmat kell építeni. Az egyszerűen mindj nemet mellett nincs eszköz. Idegen terepen, mint itt is, ezek csak fedezet nélküli kártyák. Mint az "engedd el" Hogyan? Ehhez kell a belső izomzat, ezt pofázom hónapok óta az oldalon, próbálom edukálni, bár sokszor érzem, hogy feladom.
Ehhez nincs pontokba szedett recept, meg példamondatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!