Hogy "kezdjem" feldolgozni?

Szerintem az, hogy tudod, az "elég" az elkezdéshez. Valójában sosem elég, mert az, hogy elképzeled, hogy nem lesz, közel sem olyan, mint amikor tényleg nem lesz.

Szakemberrel (pszichológussal, gyászsegítővel) beszélnék erről, vagy akár a lelki segélyszolgálat, de abban nincs tapasztalatom.

Ez a gyászreakció, van olyan, hogy gyászfeldolgozás, gyászmunka. Vannak erről könyvek, illetve pszichológus tud segíteni, lehet már most érdemes lenne elmenned, hogy könnyebb legyen.

Nekem segített pl. a Túszok a tárgyalóasztalnál című könyv, ami ír a gyászról, illetve az úgy nevezett kötelék ciklusról, ami azt jelenti, hogy mindannyiunk életében vannak olyan biztos dolgok, amelyeket egy idő után elvesztünk, és akkor azt el kell gyászolni, majd valami új biztos bázist találni helyettük.

Esetleg segíthet, ha végiggondolod, milyen lesz utána a hétköznapi életed. Itt most ne a lelki részére gondolj, hogy pl. jövőre anyák napján csak a temetőbe tudsz neki virágot vinni, hanem a praktikus részére az életednek.

Többi családtagoddal, rokonoddal erősítsd az érzelmi kapcsolatodat. Ez is segíthet.

Szomorú dolog ez, pláne, hogy te még ilyen fiatal vagy. Sokan ennyi idős korukban a nagyszüleiket veszítik el.

[link]

[link]

[link]

3,5 voltam.

Sajnos erre nem lehet felkészülni. Igen, tudom, nekem is mondták. Az eszemmel felfogtam, de a szívem nem fogadta el. Hiába tudjuk, mégis sokként ér a bejelentés. Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon el kell veszítened anyukádat. Bár ez nem sokat segít, de veled érzek.

N

Gyásztanácsadó segíthet, vagy könyveket is olvashatsz.

Singer Magdolna könyveit például.

Polcz Alaine könyvei is segíthetnek.

Őszinte részvétem.