Meddig szabad hülyíteni a gyerekeket?

#10

Ha van egy 13 éves fiad is, akkor ezen már egyik gyereked átesett, feltételezve, hogy nem okozott neki semmilyen traumát, mert akkor írtad volna.

A lányodnál ugyanígy lesz. Sőt, akár az is lehet, hogy már régen tudja a bátyjától, csak még kitolja az illúziókkal teli mesevilágát, mert így jó neki és nem köti az orrotokra az igazságot.

Fogalmam sincs, hogy mikor jöttem rá, hogy nem létezik a mikulás, meg a Jézuska, meg a húsvéti nyuszi, fogtündér stb. de arra a mai napig kristály tisztán emlékszem, hogy mekkora csodának tartottam, és mennyire szerettem azt az időszakot, amikor rájuk “vártam”.

A mai napig hoz a “mikulás” nekem is meg a férjemnek is egy kis nasit, igaz, hogy egymástól kapjuk, de simán ráfogjuk a mikulásra :D

A kisfiam most még csak 3 hónapos, de nagyon várom már, hogy újra átélhessük ezeket a kis “csodákat” :D Remélem, hogy azért egy 7-8 éves koráig hinni fog bennük..

Amíg hisz a csodában. Hat évesem még hisz benne, nem hallott más verziót az oviban.

Egyébként is azt gondolom, hogy megéri. Ez a csodába vetett hit többet ad, mintha az igazat hallaná. Ha pedig rájön, hát a gyerekek túllendülnek rajta. Nekem is ment, ahogy gyerekek ezreinek. Rossz egy kicsit, mégis így csináljuk, mert megéri.

A gyerek addig hisz benne, amíg hinni akar. A kislányom most ötödikes, tehát 10 éves volt karácsonykor. Azt mondta, hogy náluk már senki sem hisz a Jézuskában, de ő igen, mert neki így jó és kész. (Bár hozzátette, hogy ezt az osztályban inkább nem vallja be, ki ne nevessék.) A fiam is olyan 9-10 éves lehetett, amikor úgy fogalmazott, hogy "Tudom, hogy nincs Jézuska, de azért pár évig még szeretnék hinni benne".

Mi ettől függetlenül még bőven minden évben eljátszuk ugyanazt a játékot, tehát a Mikulás az ablakba teszi az ajándékot, de Jézuska a fa alá, és a húsvéti nyúl is eldugja a tojásokat. Poén az egész, de mindenki élvezi.

Emlékszem, már bőven gimibe jártam, talán 11-be, amikor Mikuláskor az egyik lány iszonyatosan csalódottan jött be, mert abban az évben már nem kapott semmit. Azt mondták a szülei, hogy fejezzék be a bohóckodást, nagy már ehhez. 16-17 évesek lehettünk, mégis szinte sírt, hogy hogy lehetnek ilyen érzéketlenek a szülei, hogy egy nyamvadt csokimikulást nem tettek az ablakába.

Tesóméknak két ovis gyerekük van, és náluk nincs se Mikulás, se Jézuska, mert az "hazugság". Kapnak ajándékot a gyerekek, de úgy, hogy "Reggelre Anyáék beteszik a cipőtökbe a csokit, mert így emlékezünk Szent Miklósra". Szerintem, és a kamasz gyerekeim szerint is ez egyszerűen röhejes. A gyerekeik viszont igényelnék, idén is lelkesen mesélték, hogy az oviba bejött az igazi Mikulás.

A Polár Expressz c. mese fogja meg szerintem a legszebben ezt a végét.

Amíg hiszel benne, addig a csoda létezik. Azt gondolom, hogy ez remekül lefordítható a gyermeki nyelvre is a kételkedős időszakban. Peti azt mondta a suliban, hogy nem is létezik a télapó/nyuszi/jézuska/stb? Nos, ha ő nem hisz benne, akkor valóban nem. De ha te szeretnél benne hinni, ott bent, akkor neked igenis létezik.

Rég felnőtt vagyok, tudom, hogy a mese az mese. De a mai napig emlékszem, mikor lestem az ablakban a Télapót, mert biztos voltam benne, hogy láttam valamit. És emlékszem, hogy anyukám végig mögöttem állt, és hogy mekkora csoda volt, hogy bekerültek a szobába a mikicsomagok.

A felnőtt eszem tudja, hogy annyira belemerülhettem a nézelődésbe, hogy nem tűnt fel, hogy anyám elment, mégis szívesebben emlékszem vissza a csodavárásra.