Sajnáltad a szüleidet, amiért megszakítottad velük a kapcsolatot (vagy legalább csak minimalizáltad)?
Én (még) csak minimalizáltam, de ez is nagy lépés volt, hiszen mindig hangoztatták, hogy nekem ők jó életet biztosítottak és mindent megkaptam és ők jó szülők, ha csak annyi volt hogy pár napig nem jelentkeztem már mondták, hogy nagyon gáz hogy nem keresem őket és ne legyek eltűnve hanem igenis jelentkezzek gyakran, ez a dolgom ha már ők megadtak mindent én meg hálátlan vagyok. Nagyon nehezen tudtam magammal megértetni, hogy nincs igazuk, nagyon sokat bántottak fizikailag és szavakkal is, ellehetetlenítették sokáig, hogy normális felnőtt életet éljek.
De sajnos egész nap ez van a fejemben, hogy oké, hogy jogosan nem akarok velük beszélni, de mégis sajnálom őket, úgy érzem, kötelességem lenne. Most hétvégén lesz egy szülinap a családban és nem akarok menni, de úgy érzem mégis kéne, félek a kötelességtudat fog győzni.
Ti mennyire tudtátok simán meglépni azt, hogy nem tartjátok a kapcsolatot velük, mert bántottak, rossz szülők voltak?
válasza: válasza:Én minimalizáltam, de nem miattuk hanem a testvéreim miatt. Sajnos nem lehet úgy meglátogatni a szülőket, hogy tesók ne teremjenek ott és őket meg toxikusnak érzem jelenleg - voltak jobb időszakaink is persze, de épp mindenki jobban tudja mit kezdjen a másik az életével szakasz van.
Szóval emiatt igen, nagyon sajnálom a szüleimet és a kapcsolatmegszakadást, de nem teszem ki magam szándékosan az ártó tényezőknek. És sajnos a telefonos kapcsolattartás nem megfelelő.
válasza:Ellentmondásos a kérdés eredete.
Most jóban vagyok a szüleimmel, minden másnap beszélünk és hetente találkozok velük.
Viszont voltak olyan időt (10 évvel ezelőtt - akkor 20 éves voltam) amikor nagyon rossz volt a kapcsolatunk és akkor még otthon éltem velük és azt gondoltam magamban hogy elköltözöm és soha nem beszélek velük többet.
Persze tudom hogy az én esetem (hogy helyrejött a kapcsolatom a szüleimmel) egyedi eset,sok családban nem történnek csodák és ott általában az történik ami nálad is hogy a hülye szülők megpróbálnak bűntudatkeltéssel hatni a felnőtt gyerekeikre.
válasza:Apámmal kb 7-8 éve “megszakítottam” a kapcsolatot. A válás után (11 éve történt) 2-3 évig futottam utána, kerestem, mentem hozzá, érdeklődtem, stb. Ő sosem hívott, de mindig megszólt, hogy miért nem jövök gyakrabban. Egyszercsak gondoltam egyet, hogy nem fogom felhívni, megvárom amíg ő hív, hogy “hiányzol, tudnál jönni valamikor?”.
A döntésem óta eltelt ez a 7-8 év, azóta nem keresett. Se szülinapon, se karácsonykor, soha.
Idén leszek 26 éves.
Kérdésedre a válasz, nem, nem sajnálom, nem bántam meg. Nem tartozol a szüleidnek semmivel, nem vagy köteles tartani a kapcsolatot egy mérgező személlyel, csak azért mert “család”
válasza: válasza:Nem. Volt lehetősége változtatni, mindig az volt a válasz, hogy ő ilyen és senki kedvéért nem fog megvàltozni, ha nem tetszik, ez van. Az a tipikus nárcisztikus, kihaénnem, passzív-agreesszív kontrollmániás szülő volt.
Amúgy sosem volt jó kapcsolatunk, többször el is mondtam neki kamaszkoromban és fiatal felnőttként, hogy vége lesz így a kapcsolatunknak, továbbra sem változtatott minimálisat sem, akkor sem, amikor látta, hogy már szinte nem is keresem. Csak meg volt sértődve, akkor is én voltam a hibás nyilván.
Szóval nem sajnálom. Ő döntött így
válasza: válasza: válasza: válasza:Dehogy sajnáltam - azt sajnáltam, hogy nem sokkal-sokkal előbb.
Sok szrságtól megkíméltem volna magam, de már mindegy.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!