Sajnáltad a szüleidet, amiért megszakítottad velük a kapcsolatot (vagy legalább csak minimalizáltad)?

Én (még) csak minimalizáltam, de ez is nagy lépés volt, hiszen mindig hangoztatták, hogy nekem ők jó életet biztosítottak és mindent megkaptam és ők jó szülők, ha csak annyi volt hogy pár napig nem jelentkeztem már mondták, hogy nagyon gáz hogy nem keresem őket és ne legyek eltűnve hanem igenis jelentkezzek gyakran, ez a dolgom ha már ők megadtak mindent én meg hálátlan vagyok. Nagyon nehezen tudtam magammal megértetni, hogy nincs igazuk, nagyon sokat bántottak fizikailag és szavakkal is, ellehetetlenítették sokáig, hogy normális felnőtt életet éljek.

De sajnos egész nap ez van a fejemben, hogy oké, hogy jogosan nem akarok velük beszélni, de mégis sajnálom őket, úgy érzem, kötelességem lenne. Most hétvégén lesz egy szülinap a családban és nem akarok menni, de úgy érzem mégis kéne, félek a kötelességtudat fog győzni.

Ti mennyire tudtátok simán meglépni azt, hogy nem tartjátok a kapcsolatot velük, mert bántottak, rossz szülők voltak?