Normális hogy azért nem beszél már egy éve velem a lányom mert szóltam neki hogy kinevetteti magát?

10 éve van barátja.

A kapcsolat egy tini szintű, nevetséges vergődésnek indult egyetemista korukban, ráadásul a fiú még 2 évvel fiatalabb is. Egyik Debrecenben volt, másik Pesten, hetente járkáltak egymáshoz. Tini szintű dolgokon veszekedtek, semmi komolyság nem volt, de ő is már akkor ordítva, sírva közölte velem hogy igenis komoly kapcsolat. Ez így ment 4 évig alapból. 6 év kapcsolat után költöztek össze, szóval még akkor szerencsétlenkedtek 2 évet, amikor már egy városban éltek és lehetőségük lett volna albiba menni, dolgoztak.

Az összeköltözés után évekig nem kapott gyűrűt. Akkor már tudtam, hogy igazam volt végig és figyelmeztettem hogy ennek a fiúnak ő nem az élete szerelme, nem tiszteli és hiába állítja hogy házasságpárti, nem fogja elvenni mert akkor már megkérte volna. Azóta betöltötte a 30-at, én is és az apja is mondjuk neki hogy most már főleg nem fog működni mert neki már a gyerekvállalás is kockázatosabb évről évre innentől, a fiú meg simán összepasszol korban 20-25 közötti lányokkal szóval semmi oka vele tervezni, ez 20 évesen még működött de most már nem rendes, érett kapcsolat. Persze visítva bőgött és szemétnek nevezett.

Végül 8 év kapcsolat után megkérte a kezét. De esküvő még mindig nincs, pedig 2 éve eljegyezte már. Azt állítja, hogy majd jövőre, mert a sok egyéb kiadás miatt nincs több milliójuk esküvőre. Hiába mondom hogy ez csak kifogás, a fiú már simán elvehette volna szűk körben vagy akár 2 tanuval. De nem, ő nem olyan NŐ hogy kimaradjon neki a hercegnő pillanat és ne ünnepeljék meg tisztességesen és ez több millióba kerül. Én nem így neveltem, a pasi tömi ezzel a fejét, a lányom meg nem fogja fel hogy soha az életben nem lesz feleség.

Végül már nem áll szóba velem és azzal zárta le a dolgot, hogy az esküvőjére sem fog meghívni.