Miért ilyenek a szüleim mégis?

26 éves nő vagyok

Nagyon jómódú családból származom orvos/vállalkozó szülők, én is egy külföldi egyetemen diplomáztam.

A szüleim értékrendje ennek ellenére példaértékű volt mindig is, mindig arra tanítottak, hogy szerénynek kell maradni, nem szabad felvágni és mindenkivel egyformán kell bánni, nem az számít honnan jött, hanem hogy milyen ember. Nekik is a legtöbb barátjuk egyébként átlagos körökből való, sőt vannak szegényebbek is akiknek a szüleim ott segítenek ahol tudnak. Ezen kívül adakoznak rendszeresen beteg gyerekeknek, állatmenhelynek stb..

Lassan 2 éve vagyok együrt a mostani barátommal, aki “csak” rendőr illetve másodállásban asztalos munkákat végez, és most ez nagyon nem tetszik nekik. Állandóan hallgatom az ostoba rendőrös “poènokat”, már akkor is elejtettek párat amikor a barátom nálunk volt. Én már mondtam anyáéknak, hogy nekem ez baromira nem vicces, és nem értem most mièrt baj az, hogy nem mindenki diplomás vállalkozó. Becsületesen dolgozik a párom, nagyon szorgalmas és egyébként jól is keres.

Nem tudom hogyan beszélhetnék még erről velük. Jó a kapcsolatom a szüleimmel, nem akarok se kapcsolatot megszűntetni velük se választani hogy a párom vagy ők, de ez így sem maradhat. Nem tudom mit mondhatnék még nekik?? Amikor mondom nekik, hogy ez nekem rosszul esik, akkor néhány napig csend van majd megint kezdik..