Voltatok már hasonló helyzetben?

Hosszú leirni mindent, de röviden anyukám elég erőszakos. 5x mondasz nemet neki valamire, és legközelebb úgy tesz mintha nem mondtál volna neki nemet.

A vőlegényem meg emiatt nem szivleli, azonban kicsit nála is azt érzem, hogy néha erőszakos.

Azt mondta, hogy nincs felém vetett bizalma, mert nem tudok nemet mondani anyukámnak 20x sem, hanem hagyom magam.

Két hónap múlva összeházasodunk és amikor azt mondta, hogy válasszak közte és a családom között, őt választottam két éve.

Ugyanakkor tényleg azt érzem, hogy mellette jobb, mint a csaladomnál. Viszont függetlenül attól, hogy bánik a családom velem, lelkiismeretfulldolasom van.

Volt valakinek olyan esete, hogy küzdött a család és a párja között? Félt, hogy mi lesz, ha nincs mellette a párja? Hogy tudta leküzdeni ezeket a félelmeket? Jól döntött-e? Mitől érezte magát erősebbnek?

Kicsit egyedül érzem magam mostanában és amiatt, hogy senki nem hisz bennem és nem tisztel, egyre jobban kezd önbizalom hiányom lenni.

A családom is sajnos gyermekkorom óta úgy kezelt, hogy nem bízik bennem és úgy beszéltek mint a kutyával, ha valamire nemet mondtam, a saját akaratukat akartak érvényesíteni. (hozzateszem mindenki a családban ilyen)

Emiatt alakult ki bennem, hogy nem vagyok elég jó és sajnos most már ott tartok hogy kezdem elvesziteni önmagamat,mivel a vőlegényem se hisz bennem.

Tudom, nem jó, hogy külső környezettől várom az elismerést, de nem tudom, hogyan tudnám ezt leküzdeni. Hogy tudnék hinni magamban, amikor senki más nem.