Voltatok már hasonló helyzetben?

"Volt valakinek olyan esete, hogy küzdött a család és a párja között?"

Nem kellett döntenem köztük. Elmondtam a szüleimnek nyíltan és egyenesen hogy ki a párom és a páromnak is bemutattam a szüleimet és megkedvelték egymást.

"Félt, hogy mi lesz, ha nincs mellette a párja?"

Mitől félnék? Szeretem a páromat de nélküle is teljesen elvagyok, nekem egészséges az önbizalmam nem azért kell pár mert "félek" hanem azért mert megkedveltük egymást.

"Hogy tudta leküzdeni ezeket a félelmeket?"

Ki sem alakultak ilyen félelmeim mivel megfelelő önbizalommal rendelkezem.

"Mitől érezte magát erősebbnek?"

Határozott személy vagyok és mindig is az voltam. Nem kellenek kiváltó okok vagy emberek akik miatt erősebbnek érzem magam.

Akármilyen a családod, a párod nem kérhetett volna ilyesmire, hogy válassz közte és köztük. Az az érzésem, hogy valójában két rossz közül a kisebbiket választottad.

A családnak semmiért nem tartozol magyarázattal, felnőtt vagy, tartsák tiszteletben a döntéseidet, vagy nem beszélgetsz velük. Emiatt ne érezd magad rosszul, tudom, ezt könnyebb leírni, mint megtenni. Sajnos vannak ilyen erőszakos, begyepesedett emberek, körülötted több volt, de ez nem a te hibád. Ez csak és kizárólag az ő szegénységi bizonyítványuk. Hagyd őket főni a levükben, mondják, amit akarnak, te meg járd a saját utad.

Olyan embereket, hobbit, munkát kellene keresned, ahonnan pozitív megerősítést, sikerélményeket kapsz. Így már tudnál kézzelfogható dolgokból építkezni, bizonyítani magadnak. Érdemes lehet felkeresned egy pszichológust is a témával kapcsolatban.

Belemenekültél egy kapcsolatba, ami nem a legjobb.

Egyik függésből a másikba.

Úgy, ahogy írja az első, sosem voltál független.

Az ilyen traumát nehéz feldolgozni, amikor valaki nárcisztikus vagy érzelmi zsaroló családból jön.

Te nem is tudtál túllépni ezen, mert lelkiismeret furdalásod van.

Aki nem ilyenben nő fel, az sosem fogja ezt megérteni.

Már gyerekkorban valószínűleg annyira sérül az önkép, amit nagyon nehéz visszaépíteni.

Ezért nincs önbizalmad.

Kemény dolgok ezek.

Tudom, mert én is folyton menekültem, behódoltam.

Az a nagy probléma, hogy most készülsz elkapálni az életedet, és ezentúl nem anyád fog uralkodni feletted, hanem a párod. Olyan soha senkinek nem lenne szabad mondani, hogy válassz! Nem kell választanod, hanem határokat kell felállítanod, hogy ne hagyd, hogy más uralkodjon feletted, mert ehhez még anyádnak sincs joga.

Neked nem esküvő kellene, hanem előbb egy piszchológus, hogy miért menekülsz ugyanabba, miért nincs önálló akaratod, ami mellett ki tudnál állni, és ami szerint élhetnéd az életedet. Nem gondolod, hogy megérdemled, hogy ne elnyomjanak, irányítsanak, hanem neked is lehessen szavad a saját életed alakulása kapcsán? Hogy alakítsd, és ne csak figyeld, ahogy mások alakítják?

"Azt mondta, hogy nincs felém vetett bizalma, mert nem tudok nemet mondani anyukámnak 20x sem, hanem hagyom magam."

Ahhoz, aki nem bízik benned, nem kellene hozzá menned....

Gyakorlatilag a lelkileg tönkretevő családból egy lelkileg tönkretevő párhoz csapódtál.

Pszichológus.

Se a családoddal, se a pároddal való kapcsolatod nem egészséges. Én erősen ajánlom, hogy ne házasodj, amíg nem teszed rendbe a dolgaidat, mert ez egy ketyegő bomba, de te már most szenvedsz, pedig még nem is érted, mennyire nem ilyen egy valódi szeretetteljes kapcsolat.