Nem akarok találkozni a családommal, mert nem nekik megfelelő életet élek. Mit tegyek?
Felnőtt vagyok és tudom hogy már tiniként sem kellett volna érdekelnie annak, mit gondolnak, de azért ha folyamatosan azt vágják a képedbe, hogy nem vagy úgy jó, ahogy vagy, akkor az hat rád, főleg, ha érzékenyebb típus vagy.
Röviden, a szüleim szerint a papírforma szerint kellene élnem. Iskolában jól tanulni, egyetemet végezni, a diplomámmal elhelyezkedni és abban dolgozni életem végéig, házasság, gyerek. Amiért én ebből nem mindent, vagy nem egyből teljesítettem, ezért megkeserítették az életem, amíg otthon laktam. Anyám napi szinten beszólt valamit, hogy nem vagyok jó ebben meg abban, képtelen vagyok erre meg arra, nekem úgy kéne élnem nem így, mindent rosszul csinálok és szegénynek nincs jó lánya. Apám meg az a csendes gyilkos, aki nem nagyon szól, de érzed rajta, hogy megvet, nem szól hozzád, nem néz rád, max két szóban válaszol.
Elköltöztem, lett egy jó munkám, párkapcsolatom. Akkor jó is lett a viszony, gyakran mentem haza (kétheti egy nekem már az). Most viszont van ami megváltozott az életemben. Decemberben felmondtam, januárban letelt a felmondási időm és március végéig nem dolgoztam, félretett pénzből éltem. Erről ők nem tudtak. Akkor szóltam nekik, amikor márciusban új munkám lett, de hiba volt, mert ott meg már az elején rosszul éreztem magam. Legutóbb 3 hete voltam otthon egy családi ebéden és mindenki kivétel nélkül megkérdezte, milyen a munka és sajnos őszinte voltam, mondtam, hogy nem jó. Akkor anyám egyből beszólt persze, hogy na én tudtam hogy erre se leszel alkalmas, miért nem hallgattál rám? Apám meg nagyon érdeklődő volt, örült az új munkámnak, részletesen kérdezősködött, mondta majd meséljek még többet is mert kíváncsi. Én azóta felmondtam ott is és másik helyen vagyok, itt jól érzem magam, szerintem jó döntés volt.
Azóta kerülöm őket. Anyám néha rám ír hogy miért vagyok eltűnve, én órákkal később válaszolok hogy sok a munka. Ha kérdezik átmegyek e mindig nemet mondok. Az a baj hogy az se jó ha elmondom mert akkor bántani fognak, ha továbbra is azt mondom hogy azon a helyen vagyok amit hisznek akkor meg folyamatosan hazudok és az se jó.
Mit kéne tennem szerintetek?
(Aki pszichológust javasol: már járok hozzá)
válasza:
válasza: válasza:Egyébként én is csinálok ilyeneket, mint ez a haj összegumizás, csak mást. Mert már előre tudom, hogyha ezt és azt így meg úgy csinálom, le fog anyám b.aszni. Például mindig ugyanazzal a táskával járok és benne van az ő lakásuk kulcsa, rengeteg kulcs kell a zárakhoz, van is egy kis súlya. De mindig nálam volt már egy jó ideje, mert többször előfordult, hogy elfelejtettem magammal vinni és akkor csöngetnem kellett, anyám meg minden alkalommal ilyen számonkérő hangsúllyal kérdezte, hogy "nem hoztál kulcsot? miért?!". Nyilván le kéne sz.arni magasról, de aki ebben nőtt fel, annak ez nem olyan egyértelmű, illetve ha gondolok is arra, hogy azt mondjam, igen és akkor mi van? Akkor meg rosszul érzem magam, mert volt már, hogy ezt kérdeztem más miatt, akkor meg én voltam a szemét. Most, hogy elkezdtem foglalkozni a témával, betettem a kulcsot a fiókba és többet nem fogom magammal hordozni, kivéve, ha hazalátogatok és nem felejtem el eltenni.
Meg hát nyilván látjátok, nehezen állok ki magamért, nem tudom megvédeni magam, az egész családom ilyen amúgy, anyám, apám, nővérem, nagymamám is, hogyha bántanak és én megvédem magam, akkor csak még jobban le vagyok b.aszva. Ezt verték belém, hogy vagy azt csinálom, amit ők akarnak, vagy akkor viseljem el, hogy meg kell hallgatnom, hogy már megint milyen "rossz gyerek" vagyok. Apróságoktól kezdve, minthogy nem vittem kulcsot odáig, hogy xy dolgot akarok tanulni és nem zzs-t, amit elvárnak.
Nem úgy működik, hogy elfújoma gyertyákat a 18. szülinapomon és akkor már önálló vagyok és nem érdekel mit gondolnak. Ehhez kellett nekem egy olyan munkahely, ami fizetett annyit, hogy külön tudjak költözni, egy egészséges párkapcsolat, egy pozitívabb környezet és egy pszichológus. Csak azt sajnálom, hogy nem előbb vettem rá magam, hogy elmenjek szakemberhez.
Köszönöm a tanácsokat, biztosan meg fogom mondani, hogy nem megyek át, ha beszólnak. Messengeren fogom tenni, mert akkor egy gombnyomással meg tudom szüntetni a csesztetést, hátha akkor megtanulják.
válasza:"Ez nem az ő hibája... Ne hibáztasd őt"
Nem hibáztattam, csak megjegyeztem, hogy ő sem százas. De ha arról beszélünk, hogy ki a hibás: minél inkább felnőtt valaki, annál inkább a saját felelőssége, hogy mi van vele, mert ha akar - akár pszichológus bevonásával, ahogyan te csinálod - változtathat egy csomó mindenen.
válasza:"Ezt verték belém, hogy vagy azt csinálom, amit ők akarnak, vagy akkor viseljem el, hogy meg kell hallgatnom, hogy már megint milyen "rossz gyerek" vagyok."
De nem csak a szüleid ilyenek, hanem az egész világ ilyen: bármit csinálsz, mindenképpen lesznek, akik majd beszólnak miatta - legfeljebb nem leszel ott, amikor mondják, így nem hallod. De attól még bármilyen mozzanat miatt jöhet egy beszólás bárkitől bármikor bármiért. És lásd be, hogy te is beszólogatsz másoknak, amikor olyanod van - csak legfeljebb nem akkor és ott mondod, amikor és ahol ők is hallhatják, hanem később, másvalakinek mondod el, hogy mit gondolsz arról, amit X vagy Y csinált, vagy itt írsz róla a gyk-n.
De az se lenne jó világ, ha meg lenne tiltva, hogy az ember kifejezze az érzéseit, a gondolatait, a meglátásait azzal kapcsolatban, amiket az életben lát, meg tapasztal! Hát akkor hadd mondja mindenki a magáét, éljen a szólásszabadság! És akkor annak tudatában, hogy így is úgy is meg fognak szólni, válasszuk azt, ami még mindig jobb a kettő közül a beszólásokkal együtt. Mert ez itt még nem a mennyország, így nem várhatjuk azt, hogy bármilyen ügyben tökéletesen boldogok lehessünk, hogy bármit lépünk is, nem kapjuk majd az ívet, hogy hülyék vagyunk egyesek szerint. Ez van. Röhögni kell rajta. :)
válasza:Anyu, nem érdekel a kioktatásod, és az sem, ha megsértődsz.
Amíg nem tudsz normálisan beszélgetni, ne keress. Szia.
Leteszed és probléma megoldva.
válasza: válasza:"teljesen leválni a mérgező családunkról"
Vagyis megszakítani a kapcsolatot a nekünk nem tetsző emberekkel, beleértve a családunkat is? A családdal kapcsolatban ez nem jó cél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!