Adnád a gyereknek az apja keresztnevét?

A férjem is örökölte az apja nevét és már ő is úgy volt megkülönböztetve, hogy János meg Janika. Amikor az első babát vártuk, a család rögtön úgy hivatkozott rá, hogy ha fiú, akkor biztosan az ifjabb Janika! Mi elmondtuk, hogy nem, amúgy is lány. A válaszuk ledöbbentett: akkor az én nevemet kapja?

A második gyerek fiú lett (ekkor bocsátottak meg nekem, mert náluk szégyen elsőre nem fiút szülni), és kezdődött újra. Mi is elmondtuk, hogy mindenkinek saját neve lesz, nem a mi életvonalunkat követő másolatok, de nem értették, csak elfogadták idővel. Hülyeség az egész hagyomány ma már. Régen még érthető volt, mikor a földet a gyerek örökölte és művelte tovább, és így egyértelművé tették, ki az örökös.

(Vidéki lagziba hívtak minket, a pár elfelejtette a fiam nevét és automatikusan az apja nevének becézését írták az ültető kártyára, mert nekik az a norma.)

A sógoromnak ugyanaz a keresztneve, mint az apjának, a nővérének pedig ugyanaz, mint az anyjának. A szülők nem erőltették meg magukat a név választásban. 🤦🏻‍♀️

Mi az első babánkat várjuk és bár a közeli családban mindenki tudja, hogy mi lesz a neve (egyáltalán nem az, mint az apjának, mivel én is azon az állásponton vagyok, hogy egy különálló személy és személyiség lesz, akkor had legyen már külön neve) , anyósom mégis mindíg úgy kérdez rá, hogy hogy van a kicsi Benjámin? (Így hívják a férjemet) Nagyon idegesítő tud lenni!

Nem érdekelnének ilyen "szokások", mert semmi értelme.

Ismerős családjában is ez a szokás.

Nagyapa, fiú, unoka, dédunoka mind András - szóval amikor családi összejövetelen veszünk részt, kb vagy András, Bandika, Kisbandi... nevetséges.

Mondjuk én szülöm meg, engem kérdeznek meg a szülőszobán, szóval ha nem akarom az apja nevét adni - miután kihordtam, fájdalmak árán kitoltam magamból, akkor ne apucika CSALÁDJA döntse már, mi legyen a neve.

Mert a "hagyomány és szokás" így diktálja. Nagy ívben letojom, ő külön ember, nem a negyedik Kispistike.

Az én nevem T. Á.

A gyerekem neve ifjabb T. Á. lesz.