Én vagyok a szemét, hogy már elfáradtam ebben?
Figyelt kérdés
Huszonéves vagyok, anyám és apám azóta nyírják egymást, amióta az eszemet tudom. Apám undorító stílusban beszél anyámmal, aki erre mindig sírva fakad és szintén hasonló stílusban válaszol. Minden ilyen veszekedés úgy kezdődik, hogy anyám piszkálja apámat, aki ezen felkapja a vizet. Lényeg a lényeg, hogy egyiket sem kell félteni. Emlékszem, már gyermekkoromban kértem őket, hogy váljanak el, de mivel a legfontosabb, hogy a falu mit gondol, ezért még mindig együtt vannak. Már az egész nem érdekel, mert nem is velük lakom, viszont múltkor egy hasonló szituáció során azt mondtam anyukámnak (aki panaszkodott apámra), hogy nem tudom sajnálni és nem érdekel már, mert az egész gyermekkorom is erről szólt. Erre ő megsértődött. Én vagyok a szemét, vagy jogos, hogy teljesen hidegen hagy már, hogy ki kivel üvöltözik?2023. ápr. 18. 18:55
21/25 anonim válasza:
Neked volt igazad! Az szüleid borzasztóak!
22/25 anonim válasza:
Hát sajnos ezzel már nem tudsz mit csinálni maximum annyit hogy levonat a következtetést hogy te nem leszel ilyen. Egyébként ők választják egymást állandóan, ahelyett, hogy elválnának és normális életet élni ilyenek de te nem vagy köteles elviselni ezt. És nem kényszeríthetnek rá olyan életre, amit nem akarsz, szóval igazad van és ennek még évek múlva lesz meg számukra a böjtje.
23/25 A kérdező kommentje:
Rohadt nehéz nem ilyennek lenni, ha egész gyerekkoromban ezt láttam. Nyilván tudatosítom magamban, de sokszor előjönnek ezek az "ősreflexek"...
2023. ápr. 19. 14:04
24/25 anonim válasza:
Szerintem az már elég jó, hogy huszonévesen meg tudtad elégelni ezt a helyzetet, van aki fél életét erre áldozza és tönkremegy benne, (úgy hogy ráadásul a szülők semmi felelősséget nem vállalnak ebben -> Gondolj bele milyen szar annak, aki folyton hisz a változásban, mert a szülők fel tudnak állítani egy színdarabot hónapokra, de aztán újra és újra visszajutnak ugyanoda, te meg azt hiszed hogy a helyzet normalizálódik, de rohadtul nem. Csak felelőtlenül felültetnek egy érzelmi hullámvasútra, ami a végére úgyis összedől. Nem lesz változás köztük, az lenne a tiszta ha ezt ők is bevallanák. Sőt ha igazi szülők lennének már ők is mondták volna hogy a saját életedre koncentrálj, ne az övékére.
25/25 anonim válasza:
Teljesen jogos, ne érezd magad rosszul emiatt. Mondd meg mindkettőjüknek, külön-külön, hogy te a saját lelki békéd és nyugalmad érdekében minden olyan beszélgetést el fogsz fojtani a jövőben, ami arra megy ki, hogy egymást szdiják a másik háta mögött neked. Ez csak ideglevezetés a részükről, aminek a levét megint te iszod meg, pedig már felnőtt vagy és külön élsz. Örülj, hogy nem sérültél jobban lelkileg és belátod, hogy milyen hibáik vannak, amiket így te remélhetőleg nem fogsz elkövetni a jövőben. Anyukádnak is lehetsz te a mentsvár, akivel lehet normális, átlagos dolgoról beszélgetni, tisztelettel, megértéssel. De ne hozza fel apukád szidalmazását, mert az téged nem érdekel és nem visz előre. Beszéljetek a divatról, filmekről, zenéről, munkahelyi dolgokról, stb., de kérd, hogy az apukáddal kapcsolatos dolgokat kerülje és következetesen zárd le a beszélgetés azon részét, ha nem bírná megállni és felhozná. Neki is jobbat tenne, ha végre normális hangnemben, más dolgokról beszélhetne valakivel, nem csak veszekedés lenne, plusz a kettőtök kapcsolata is sokat javulna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!