Állandó vita a pénz miatt? Mivel lehet felnyitni egy szülőnek a szemét, hogy az nem élet, ahogy ő él?
Vidéken él, munkahelyén kívül sehová nem jár, max. a nagyszülőkhöz kéthétben egyszer. Nincs hobbija sem, barátnőkkel telefonon beszél, esetleg 3-4 havonta elmegy valamelyikükhöz egy kávéra. Nem jár szórakozni, mert hogy ő nem szeret, otthon érzi jól magát.
Autót heti egyszer használja, ha bevásárolni megy, amúgy biciklivel megy a munkahelyére és haza. Hétközben nem főz, mert van kedvezményes menza nekik bent, hétvégén valami gyors és olcsó egytálételt. így szerintem érthető, hogy a kiadásai miért alacsonyak... Nincs, mire költsön.
Ebből jön az, hogy mivel én máshogy élek, több pénzt költök el, folyamatosan hallgatom, hogy miért nem spórolok, miért nem teszek többet félre, minek ez, minek az. Hiába mondom, hogy nekem/nekünk így jó, nem szeretnék lemondani a megszokott dolgaimról, meg sem hallja. Úgy, hogy saját keresetem van, saját lakással, külön élek tőle. Sosem tudnék úgy élni, hogy az a napi programom, hogy elmegyek a munkahelyemre, aztán délután haza, és így élem le az életemet (gyerekkoromban is ugyanez volt, vele sehová nem lehetett menni, mert ő otthon érzi jól magát). Ma is elmentünk hozzájuk délelőtt, 10 perc után kezdte, hogy miért voltunk megint nyaralni, hát márciusban is voltunk, minek vettem már megint új kanapét, a covid alatt cseréltem le az összes bútort a lakásban, miért vittünk ajándékot hozzájuk, miért voltunk tegnap este vacsorázni, bulizni a barátainknál, áruljam már el, mi jó van az alkoholban...
Sokszor azt érzem, hogy kedvem sincs vele találkozni, mert mindig ez lesz a téma. Ő nem érti az én álláspontomat, mert az életét otthon, a négy fal között éli le. De folyton számon kér, hogy minek ez, minek az, úristen, hová költök el én ennyi pénzt?!
Meg sokszor annyira egyszerűen nézi a dolgokat, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak.
Pl. régen is mondtam neki, hogy mire költök, mikor hüledezett. Mondtam példának a Netflix, HBO, Spotify, meg egyéb előfizetéseket, erre közölte, hogy nézzem azt, ami a tv-ben van, meg hallgassak rádiót. Az autónál ugyanez, hogy van bicikli, távolabbra busz, meg vonat.
"az nem élet, ahogy ő él?" - nincs jogod ilyen megállapítást tenni. Máshogy él, ő úgy érzi jól magát (mondod, hogy jól érzi magát otthon, tehát nem sajnálkozik, hogy neki milyen rossz).
Nem értetek egyet, van ilyen.
Újra és újra el lehet mondani neki, hogy ne szóljon bele a te életedbe. Vagy ritkítani a kapcsolattartást.
Jaj, ezt a "nincs jogod" dolgot hagyjuk már... :D
Ennyi erővel akkor ne az legyen a zsinórmérték, hogy ő mennyit költ, mikor az élete annyi, hogy eljár munkába, onnan meg haza.
Nem igazán hatnak meg a fenntarthatósági szempontok, ahogyan anyámat sem. Azért jár biciklivel, mert retteg az autóktól, a forgalomban és a max. sebesség nála városon belül 40 km/h.
Ne haragudj, de nem tudsz semmit rólam, a munkám, mindennapjaim nem engedik azt, hogy biciklivel, vagy gyalog szaladgáljak fel-alá, mert a mérges zöldek az autó miatt csúnyán néznek.
A testmozgás is megoldható máshogy, fura, nekem is sikerül heti 4-5 alkalommal mozogjak, attól függetlenül, hogy autót használok.
"Jaj, ezt a "nincs jogod" dolgot hagyjuk már... :D"
Jó, akkor módosítom: anyádnak is éppúgy joga van akármilyen megalázó beszólást megfogalmazni veled szemben a te életedről, sőt, több mert ő a te anyád és nem te az övé. Akkor meg miért is ez a sírás???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!