Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Én vagyok a szemét, hogy már...

Én vagyok a szemét, hogy már elfáradtam ebben?

Figyelt kérdés
Huszonéves vagyok, anyám és apám azóta nyírják egymást, amióta az eszemet tudom. Apám undorító stílusban beszél anyámmal, aki erre mindig sírva fakad és szintén hasonló stílusban válaszol. Minden ilyen veszekedés úgy kezdődik, hogy anyám piszkálja apámat, aki ezen felkapja a vizet. Lényeg a lényeg, hogy egyiket sem kell félteni. Emlékszem, már gyermekkoromban kértem őket, hogy váljanak el, de mivel a legfontosabb, hogy a falu mit gondol, ezért még mindig együtt vannak. Már az egész nem érdekel, mert nem is velük lakom, viszont múltkor egy hasonló szituáció során azt mondtam anyukámnak (aki panaszkodott apámra), hogy nem tudom sajnálni és nem érdekel már, mert az egész gyermekkorom is erről szólt. Erre ő megsértődött. Én vagyok a szemét, vagy jogos, hogy teljesen hidegen hagy már, hogy ki kivel üvöltözik?
2023. ápr. 18. 18:55
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
92%
Ha anyád akkora hülye, hogy együtt van apáddal, de panaszkodik apádra, és pont neked, hát csak viselje el. Nem vagy szemét, és jogos, hogy így érzel és teszel.
2023. ápr. 18. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim válasza:
96%
Sajnos sok helyen gyakori,es meg rosszabb hogy hozzaszokik az ember mert ezt fogja természetesnek vélni
2023. ápr. 18. 19:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim ***** válasza:
95%
Teljesen igazad volt.
2023. ápr. 18. 19:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 anonim ***** válasza:
95%

Igazad volt.

De sajnos az emberek még bele vannak ragadva ezekbe a viszonyokba, sokan már felébredtek, mint Te is, de az idősebb korosztálynak, hidd el, nehezebb kiszabadulni a fogságból.

2023. ápr. 18. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 anonim ***** válasza:
100%
Nem, én is így reagáltam volna. Nalunk más eset van amit unok, régebben meghallgattam mert gondoltam az is segít ha elmondják a bajukat, de most már úgy vagyok vele az ő hibajuk ha évekig ugyanazon kínlódnak. Én már lesz.rom.
2023. ápr. 18. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 anonim válasza:
100%
Igazat adok neked. Minden jogod megvan ahhoz, hogy kimaradj a vitáikból és saját nyugalmadra koncentrálj.
2023. ápr. 18. 20:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 anonim ***** válasza:
100%
Igazad volt.
2023. ápr. 18. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 anonim válasza:
82%
Nem tudom, mennyi idősek a szüleid, de az alapján, hogy te a huszas éveidben jársz, ők a negyvenes-ötvenesekben jérhatnak. Ők beleragadtak abba a sztereotípiába, hogy elválni ciki, mondtad is, hogy félnek, mit gondol a falu. Félnek attól, hogy ha elválnak, kivel lesznek együtt utána, mert náluk az nem opció, hogy egyedül élnek, mert azt is kínosnak tartják, másrészt ők egy sokkal társaságibb korosztály, mint amilyen például a mai huszonévesek, így nehezebben viselik az egyedüllétet. Másrészt, ha valakinek ilyen a kapcsolata évek, évtizedek óta, az számára megszokássá válik, és nem is érzékeli problémának. Mindenképp próbálkozz még, mert ez nem normális szerintem sem.
2023. ápr. 18. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 anonim ***** válasza:
74%
Sajnos nem könnyű az elválás. Nemcsak a "vagyon" tartja össze az embereket, hanem az újrakezdéstől és az esetleges egyedül maradástól való félelem is. Végül is valamiért összeházasodtak, leéltek egymással többé-kevésbé együttműködve pár évtizedet és már nem húszévesek. Mindegyiküknek kimaradt valami az életéből, amire vágyott volna és esetleg a házastársától sem kapott meg, vagyis a feszültségek is élesednek. Meg lehet érteni.
2023. ápr. 18. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 A kérdező kommentje:
Igen, de annyira elfáradtam ebben, hogy nem érdekel már sajnos az egész történet. Ők nem hallottak arról, hogy önismeret és társai, ráadásul makacs mindkettő. Szeretem őket, mint szülőket, de nem akarom rendbetenni a házasságukat (nem is lehetne) és elegem van a hülye visítozásaikból meg a sírásokból is. A kiinduló helyzetben apám úgy beszélt anyámmal, hogy az másnál válóok lenne (k.anyád, rohadj meg és társai), de már semmi nem mozdult meg bennem. Ezért érzem magam kicsit szar gyereknek is, mert az lenne a normális, hogy sajnálom azt, akit az abuzus éri, de nem tudom már sajnálni.
2023. ápr. 18. 20:53
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!