Én vagyok a szemét, hogy már elfáradtam ebben?

Kérdező, ha megkérted őket, hogy változzanak, váljanak el és jobb lenne nekik, de nem tették, akkor vessenek magukra. Te ennél jobban nem tudsz és nem is avatkozhatsz be szerintem az életükbe.

Ha téged is bele akarnak keverni, hogy válassz oldalt, de tudod, hogy mindkettő rossz, szerintem egyáltalán nem vagy ettől szemét.

Azok alapján, amit írtál, ebben a kapcsolatban inkább Ésesanyád az agresszor, aki, ha nem is tudatosan, de veszekedést szít, hogy utána őt kelljen sajnálni.

Teljesen jogosan akadtál ki rájuk, én egy nagyon hasonló környezetben nőttem fel, és eléggé rányomta a bélyegét a pszichés egészségemre. Ott még annyival volt a helyzet "megűszerezve", hogy apám sík alkoholista volt.

Hasonló az én szüleim kapcsolata is. Az évek során én már végigmentem az érzelmek teljes skáláján, hol együttéreztem, hol dühös voltam rájuk, hol csak szomorú de belefáradtam én is.

Próbáltam tanácsot adni, segíteni, békíteni, szépen kérni, veszekedni, mindent. Mondtam azt is hogy, ne mondja nem érdekel már egyáltalán.

És arra jutottam, hogy: nem változik semmi. Tökmindegy mit csinálok, úgyis veszekszenek és anyám utána nekem panaszkodik.

Amióta külön élek csak ritkábban találkozunk anyámmal akkor meghallgatom a kötelezőt és utána következő alkalomig nem kell.

Ők már így maradnak. Néha kibírom így hogy amúgy nem kell hallgatnom és velük élnem.

#14 Én és a testvéreim, amióta az eszünket tudtuk, azt kellett hallgatnunk, hogy az Apánk milyen nőkkel csalta meg Édesanyánkat.

Ennek valószínűleg volt is alapja, mert nem volt mintaapa, alkoholista volt, de mégis minek kellett minket ezekkel az információkkal terhelni?

"Minden ilyen veszekedés úgy kezdődik, hogy anyám piszkálja apámat, aki ezen felkapja a vizet."

Anyád állítsa le magát, ha már úgy döntött, hogy nem akar elválni!

Felnőtt gyerekük van, tehát nagyjából 30 éve együtt vannak, ideje lenne átgondolni a következő 30 évet.

Te meg jól tetted, hogy végre kimondtad, hogy hagyjon ki ebből a játszmázásból, éld az életed anyád sztorijaitól és ne hagyd, hogy elvárja, hogy segíts haragudni!

Sajnálni?

Én konkrétan megvetem apámat, mert amiket tűrt és tűr máig a feleségétől az félelmetes, ráadásul az egész fiatalkorom arról szólt, hogy nekem is ment a beszólogatás a nő részéről.

És mindezt miért? Mert a kedves édesapám gyáva megalkuvó, akiben annyi nem volt, hogy legalább helyre tegye a nőjét. Nem, helyette elviseli a napi szintű üvöltözést - az sem érdekelte, hogy mondjuk ÉN rhadtul nem ebben akarok felnőni.

10 éve leléptem, évi 2x megyek haza, mert nem érdekelnek - apám sem.