Van itt olyan, aki szánalmasnak tartja a szülei jópár szokását, de ezt nem mondja el nekik?
Vanni van, aztán hogy mikor, mit, mennyire lehetett nekik elmondani, az más kérdés...
Apám alapból masszív alkoholista volt aki teljes meggyőződéssel tagadta, hogy ő alkoholista lenne. Szóval ez az irány alapból zsákutca volt.
Olyan dolgai voltak, hogy csoda, ha hetente egyszer fürdött. Vagy ugyanaz a ruha volt rajta hetekig. Vagy csak simán elmászkált egy szál alsógatyában, még akkor is ha vendégeink jöttek. Erre mindig az volt a válasz, hogy AZ Ő HÁZA ahol azt csinál amit akar, nekünk meg kuss a nevünk.
Anyám meg mindig bagózott. Mindig volt valami kifogása, hogy miért tegye le, mindig volt valami ok, hogy most miért ideges és miért kell a cigi mint feszültség levezetés. Mindig volt valami határidő, hogy majd leteszi ha...
Aztán már felnőttként simán rászokott arra, hogy ki sem megy az udvarra, hanem a WC-ben szívta, később már simán a szobában.
Ha haza mentem mindig szóvá tettem, hogy rohadt büdös cigiszag van, amire csak szájhúzás meg elégedetlenség volt a reakció. Ma már leszarom és nem megyek haza.
#6
Igen, hasonló példákról van szó.
Például, amikor a sarki közértig is autóval megy, és nem veszi észre, hogy mennyire szánalmas ezzel. Lehet, hogy paranoid vagyok, de az ilyen embereknél automatikusan azt feltételezem, hogy soha életükben semmi más nem érdekelte őket a saját kenyelmükön és jólétükön túl. Aztán lehet, hogy tévedek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!