Mennyire szánalmas, ha valaki 25 évesen még mindig a szüleire mutogat?

A kialakult szociális fóbia egy betegség,ráadásul nagyon rossz.Legtöbb esetben a rossz szülői nevelés szövődménye és eredménye.

Lehet a szülő(k)re mutogatni,50 évesen nekem is néha eszembe jutnak anyám húzásai,de semmi értelme nincs,mert a "mutogatás" és az okolás nem megoldás a problémára.

A diploma és a lakás elérése a nem szociális fóbiásoknál sem mindig jön össze 25 éves korra,mindenesetre egy fiatal előrejutásának,célratörésének,ambíciójának egyik legrosszabb elfojtója a rossz szülői nevelés által kialakult pszichés probléma,vagy problémák.

A kialakult szociális fóbia egy betegség,ráadásul nagyon rossz.Legtöbb esetben a rossz szülői nevelés szövődménye és eredménye.

Lehet a szülő(k)re mutogatni,50 évesen nekem is néha eszembe jutnak anyám húzásai,de semmi értelme nincs,mert a "mutogatás" és az okolás nem megoldás a problémára.

A diploma és a lakás elérése a nem szociális fóbiásoknál sem mindig jön össze 25 éves korra,mindenesetre egy fiatal előrejutásának,célratörésének,ambíciójának egyik legrosszabb elfojtója a rossz szülői nevelés által kialakult pszichés probléma,vagy problémák.

Az ilyen traumák konkrétan tönkretehetik egy ember teljes életét. Akár tetszik, akár nem. Szerintem nem vagy jó barátja/rokona/bármilye az általad említett embernek.

Aki így áll másokhoz, annak magának is vannak/voltak problémái (még ha esetleg nem is problémának éli meg, mert mondjuk áthárítja másra a frusztrációját vagy a haragját, és az ő részéről ezzel le is van tudva a dolog), és másokéit is csak súlyosbítja.

Sosem a verés az, amin a legnehezebb túllépni, hanem a szóbeli erőszak. Ha egy életen át azt hallgatta, azt sugallták neki, hogy semmire sem képes, úgy kezelték, úgy szidták, hogy életképtelen, akkor bizony sokkal jobban tönkreteszik az életét bárkinek, mint akinek az apja meg se tudott szólalni, csak elővette a szíjat és anyázott.

A lelki terrort sokkal nehezebb észrevenni, és sokkal brutálisabb a hatása, mint egy nyolc napon túl gyógyuló sérülésnek. Csak sajnos kevésbé látványos, mert az ilyen gyerekek nagy része szorongó, csendes, visszafogott, ami kívülről jó nevelésnek látszódhat.

Azzal sokkal könnyebb megbékélni, hogy a szüleim dühkezelési módszere alulfejlett, ezért vertek, mikor mérgesek voltak, mint azzal, hogy a szüleim nem szerettek/gúnyoltak/semmibe néztek/lekezeltek éveken át, nem voltam elég jó nekik.

Nálunk még 50esként is neheztelnek anyáék a nagyszüleimre/dédikre, én pedig 27 évesen is lángoló dühöt érzek, ha eszembe jut egy egy alkalom, mikor megszégyenítettek kisgyerekként.

Menjen el pszichiáterhez és tárja fel a valódi problémát, mert az bizony nem pár pofon és ütés, hanem ami mögötte van.

Senkinek sem kell szégyenkeznie az érzései miatt, teljesen érthető és normális, hogyha az ember felnőttként is neheztel a szüleire.

Egyébként 25 évesen rengetegen járnak egyetemre még mindig, lakásuk meg nagyrészt szülői segítséggel/örökséggel van.

Szerintem a legnagyobb gyomros egy bántalmazott embernek pont ez a "tovább léphettél volna" szöveg.

Nem azt mondom, hogy fürdeni kell az önsajnálatban és a múltban élni. De az is undorító, hogy gyakorlatilag tabu a mai világban a valós problémákról beszélni.

Én közel 30 évesen apámat és az ő terrorját neveztem meg problémának. Erre megkaptam anyámtól, azt hogy "te már rég elköltöztél" "rég túlléphettél volna" illetve azt, hogy "te mindig is ilyen voltál". Magyarul még én érezzem szarul magam azért, mert szarul bántak velem.

És nem csak magamon látom a problémákat, gyakorlatilag az összes "csendes" ismerősömről kiderült eddig, hogy alkoholista, bántalmazó szülei voltak.

"Akkor minek kell még mindig szociális fóbiásnak meg szégyellősnek lenni?"

Lehet más dimenzióban élek, de ez nem választás kérdése. Nem úgy megy, hogy rákiabálsz "Ne legyél már szégyellős a k.va anyádat" ő meg azt mondja "Ja, oké" és onnantól boldog és kiegyensúlyozott lesz.

Persze hosszú munkával és kitartással ebben is lehet fejlődni, de semmi nem fog egy csapásra menni. És pont az a baj, hogy az ilyen "ne legyél már ilyen" negatív vélemények csak még inkább hátráltatni fogják az amúgy is gátlásos embert. Főleg, hogy ezzel a hozzáállással pont a gátlásosságának az okát tagadod meg, pont azt fojtod bele amit a legjobban nem kellene.

Ettől függetlenül nem tagadom, vannak emberek akik tényleg csak a múltra mutogatnak és meg sem próbálnak tenni azért hogy más legyen.