A szüleitek megcsalták egymást mikor gyerekek voltatok ? Ti hogyan tudtátok feldolgozni ezt ?

Nem dolgoztam fel, mert nem volt mit.

Gyerekként nem teljesen értettem, mi az a megcsalás (nem voltak viták, meg feszkó), felnőttként meg inkább nevetek az ilyen embereken, főleg, miután végigkísértem egy másik megcsalást rokon részről, na ott ordítás, sírás, öngyilkossággal fenyegetőzés - minden ment.

Igen. 11 lehettem, mikor először tudtam meg, hogy apám csalja anyámat (milyen klasszikus) a titkárnőjével.

Amúgy apám nagyon pofátlan, nyílt módon csinálta mindezt, csak az nem vette észre, aki nem akarta. Vagyis anyám. Anyám a végletekig a homokba dugta a fejét, és csak akkor vett tudomást a dologról, amikor már nem tudott másfelé nézni - konkrétan talált otthon egy csókolózós fotót, ami elég egyértelmű volt.

Akkor volt ordibálás, külön alvás, csenddel verés. De végül anyám visszaköltözött a közös ágyba és azóta is együtt vannak.

Sokszor csalta apám anyámat, konkrétan szerintem az egyik özvegy szomszéd asszonnyal, meg a volt tanítónőmmel is, hogy csak két igazán durvát említsek (Mondjuk ezek sokkal később estek le, a húszas éveimben. Tinédzserként nem, amikor ténylegesen történtek).

A 11 évesen megélt megcsalást borzasztó nehéz volt feldolgozni. Teljesen egyedül voltam ezzel az infóval. Anyámnak nem mertem elmondani, mert nem akartam bántani, apámat nem mertem számon kérni, úgyis elhazudta volna az egészet. A nővérem is tudott róla, vele tudtam volna megbeszélni, feldolgozni, de hallani sem akart erről. Ő is a strucc politikát választotta.

Szóval egy ilyen teherrel egyedül hagyni egy 11 éves gyereket borzasztó nehéz volt. Egy jó tanács mindenkinek: ha már egyszer mindenképp félre akar menni az ember, akkor csinálja olyan diszkréten, hogy a gyerekek ne vonódjanak ebbe bele.

35/N

Pff nemcsak hogy megcsaltak hanem nekem dobálóztak azzal hogy kivel és hogyan… undorítóak

Engem a megcsalas nem érdekel, csak azért utaltam meg őket meg jobban amiért ezzel dobaloztak

Nálam érdekes eset történt. Apámat elvileg letaperolta valaki és úgy lopta meg, de apám állítása szerint semmi olyan nem történt. Én hiszek neki, de anyum nem hitt soha és teljesen elfertőzödött a kapcsolatuk. Tul.képpen anyum teljesen elzárkózott és nem érdekelte, viszont betegségei miatt szükségünk volt apám segítségeire. Az évek alatt folyamatosan csak rosszabb lett, ami ellentétesen hatott rájuk és rám. Kettejük viszonya nem rázott meg engem, más okokból viszont rossz viszonyom volt anyummal. Voltak cifra dolgai velem, amiket én nem hagytam és folyamatosan ellenálltam neki. Nem voltam vagy nem lettem volna problémás tini, de folyamatosan állt a balhé. El akartam költözni apai nagymamámhoz, viszont azt anyám nem hagyta volna és szép bírósági ügy is kerekedhetett volna. Végül 20 éves korom körül megpördült a világom, apám alkoholista lett, anyum felismerte úgyszólván a normális értékeimet, csak rám számíthat távolabbi jövőben, ő pozitívan változott, apám pedig lepukkant és mocsok lett velünk. Egyáltalán nem is él normális életet apám, nem talált új családot magának. Anyum sem, de ő sajnos a betegségei miatt sem. Úgy vagyok vele, hogy nem kell együtt lenniük és ez nem izgat engem. De más dolgokat megszívtam velük.

34/F