Anyám 22 éves férfi létemre folyamatosan kérdezősködik hogy hova megyek, ha még este 19-20 körül sem vagyok otthon neki áll hívogatni. Hogy állítsam le?

Együttélő családtagoknál, ha normális a viszony, akkor alap szokott lenni, ha elmegyünk otthonról, akkor bejelentjük, hogy kb mikor jövünk haza, vagy ha úgy alakul, hogy késünk, vagy nem megyünk haza aznap, akkor arró küldünk egy üzenetet. Ez nem az ellenőrzésről szól, se nem beszámoltatásról. Ennek annyi az oka, hogy a másik ne aggódjon azon, hogy esetleg baja esett a családtagjának. Nyilván, ha tolakodó, kiváncsiskodó a családtag, azt le lehet és le is kell állítani, de az tiszteletlenség, nem érett felnőtt férfi viselkedés, ha képtelen vagy annyit mondani, hogy találkozóm van, várhatóan ekkor, vagy akkor jövök, de ha ennek ellenére is hívogat, telefonálgat, azt már kikérheted magadnak.

(Egy szülő, kinek van két már felnőtt fia és aki soha nem hívogatja őket, akkor sem, ha napokra elmennek, de szóltak előtte erről.)

Ahogy megláttam a kérdést, tudtam, hogy jönnek a “költözz el” válaszokat. Mintha az olyan könnyű lenne egyedülálló fiatalként a mai árak mellett. Sokszor párban sem egyszerű.

Persze, persze, akkor költözzön össze lakótárssal. Hát nem tudom. Én inkább hallgatnám az anyám kérdezősködését, mint egy idegen rigolyáit. Az előbbi sem jó, pont ezért akar rajta változtatni a kérdező, de a kisebbik rossz a másikkal szemben.

/Egy szintén otthon élő, lusta dög, aki 22 évesen merészel nem saját háztartást vezetni, sportkocsival, vállalkozással és családdal.

"Ahogy megláttam a kérdést, tudtam, hogy jönnek a “költözz el” válaszokat."

Hàt nézd, nem kell elköltözni 22 évesen, de alkalmazkodni igen, és ahogy itt többen írták, alap, hogy egy háztartásban élve azért jelzünk a többieknek, hogy kb. mikor nem leszünk otthon, hogy ne legyen belőle aggódás. Mi anyósomékkal laktunk pár hónapig, míg a házunk újult, akkor is szóltunk egymásnak annyit, hogy elmegyünk, majd kb. valamikor jövünk, nincs gond.

A kérdezőnek nem kell elköltöznie, meg nem kell elmondania, hova megy, ha nem akarja, de azért annyival tisztelje már meg az anyját, hogy jelzi neki, hogy ma este elmegy, majd jön 11 körül, ne izguljon. Ha akár, kamuzzon és kész, de ne szó nélkül lépjen le.

De miért számoljon be feltétlenül az első randikról, esetlegesen dugópajtikról?(nekem legalábbis nem úgy tűnik a leírásból, hogy a barátnőjéhez járkál, és azt titkolja) Egyszerűen vannak szülők, akivel nem lehet bármiről beszélni, és ezen nem változtat az, hogy szr a gazdasági helyzet, egyedül meg lehetetlen elköltözni, ezért otthon tud csak élni. Biztos megvan az oka annak, hogy nem akar beszámolni ilyenekről, hasonló korú vagyok, csak lány, és nekem is megvan rá az okom. Kezdjük ott, hogy ehhez kell egy olyan szülő-gyerek kapcsolat, ami tele van tanúkkal, nem jó, vagy legalábbis nem az a kategória, hogy bármit elmesélsz anyádnak, mert olyan, mint egy barátnő.

Én pl egyszerűen nem tartom relevánsnak elmesélni azt, hogy tinderen megismertem egy srácot, és elmegyünk randizni, mert anyámat ismerve örökké róla kérdezgetne, holott lehet az első találkozás óta nem beszéltünk, mert olyan szr volt. Aztán meg ha mesélnék a kövi randikról, amik akár sikertelenül is végződhetnek, akkor szaporodik az azon férfiaknak a neve, akik iránt érdeklődik, hogy összejöttünk-e, hogy alakul a kapcsolatunk, stb, ne adj isten bedumálja magának, hogy én mindegyikkel dugtam, ráadásul ha ez megtörtént, akkor biztosan védekezés nélkül, lehet titokban terhes vagyok, azt se tudom melyiktől, és mivel külön élni nem tudok (csak jelenleg kollégiumban), így majd neki kell eltartania a gyereket. És akkor meghallgatom tőle az éppen aktuális és időszerű (hiányos) szexuális felvilágosítást agresszív előadásmóddal, így lassan 21 évesen. Közben meg az első sráccal se volt valami extra a randi, csak az egyetem épülete melletti padon ültünk nyirkos időben egy órát, nagyobb részt kínos csendben. És akkor teszem fel a kérdést, hogy miért volt fontos, hogy én erről feltétlenül beszámoljak?

(Amúgy meg rohadt ironikus, hogy más kérdések alatt, pl ha arról van szó, hogy hogy mondja el, hogy meleg/nem olyanok a tanulmányai, mint ahogy a szülő szeretné/faxom tudja, akkor máris menne a kioktatás, hogy felnőtt vagy, nem kell beszámolni mindenről, nem anyádra tartozik)

Én a gyerekem 25 éves koráig éltem vele együtt, majd én költöztem el, mert szerencsére megtehettem.

40-45 éves voltam akkoriban és nekem is voltak randijaim, amikre ha készülődtem elmondtam a "gyereknek", nem pedig csak úgy felszívódtam a semmibe, aztán vagy előkerülök valamikor, vagy nem. És ezzel ő is így volt. Ez a minimum, ami együttélés esetén normális emberektől elvárható.

Nyilván nem faggattam a gyerekemet minden randijáról, mert a "Futottak még kategóriái" nem is érdekeltek, amikor meg komolyabbra fordult neki valakivel, azt nyaggatás nélkül hozta bemutatni. Ahogy én is.