Felnőtt gyerekek, van olyan téma vagy dolog, amit a szüleiteknek nem tudtok, nem mertek elmondani?

Én is úgy vagyok, mint itt többen is írták, nem hogy nem merem, de egyszerűen igényem nincs rá, hogy elmondjam. Nálunk is az volt, hogy anyám kb. szart bele, mi van velem, csak ne zavarjam a saját kis világában. Apám meg egy erőszakos, nárcisztikus szar ember volt, ő bármiért csak leüvöltött, így semmit nem tudtak rólam (barátnőm anyukájának előbb mondtam el bármit, és az anyai nagynénémnek, apai nagyimnak is.)

Most is így van, már negyven felett járok, de se családi dolgokról, se munkahelyváltásról, se férjem betegségéről nem beszélek nekik (lányomat 2 hétig az intenzíven kezelték, azt is utólag mondtam el, de azt is kár volt).

Olyan van, amit nem akarok.

Pl soha nem mondtuk, hogy gyereket akatunk, hová tervezünk nyaralni menni, most pl hogy házat akarunk venni...

- maszturbáció

- pszichikai drogfüggőség (fizikailag tiszta vagyok hónapok óta)

- próbáltam a cigit

- nagyjából sosem ott vagyok/ ott alszom ahol ők tudják

- milyen a baráti társaságom, milyen körökben mozgok

- a pasimról kb nulla információjuk van

- annó vagdostam magam

- rengeteget szorongtam, ezért fordultam alkoholhoz és gyógyszerekhez

- nem tudnak az emlékezetkiesős piálásaimról

- nem tudnak arról hogy a legjobb barátnőm elájult a 18. szülinapomon

Szinte semmit se tudnak. És már nem is akarom hogy bármit is tudjanak. Volt hogy betépve jöttem haza észre se vették. A hegeimet is látták, rá sem kérdeztek. Úgy élünk egymás mellett évek óta mint idegen emberek.

18/L

Sajnos vagy nem sajnos de elég sok mindenről nem tudnak. Nincs kifejezetten rossz kapcsolatunk csak mindig úgy éreztem hogy én nem érdeklem őket. Mindig a bátyámmal és a nővérem el voltak elfoglalva és én sose számítottam eléggé. Meg is lett az eredménye mert míg a testvéreimet szinte minden héten látják engem csak ünnepekkor.

De pár dolog amit nem mondtam el;

-megerőszakoltak

-rendszeresen vagdostam magam

-egyetemen alatt a stressztől 10 kgt fogytam

-mikor lesz a diplomaosztóm

-meglett a jogsim és vettem egy autót

-a legjobb barátom aki mostmár a párom egyáltalán nem ismerik (ő segített át minden nehéz időszakon)

-nem szeretnék gyereket

-a piálós estéimet

-hol dolgozom és pontosan mit tanulok (ezt mondjuk elmondtam csak sose jegyezték meg és mindig mást mondták helyette és egy idő után már nem ismételgettem)

A rossz dolgaimat nem osztottam meg velük. Amikor próbáltam jött a kioktatás hogy ezt nem így kéne csinálni/kezelni vagy pedig egyszerűen végighallgattak (ha végighallgattak) es utána beszéltek a saját problémáikról. De ezenkívül ha találkozunk el tudunk beszélgetni ha más nem az időjárásról

Fizumról soha nem beszélek (az utóbbi pár évben). Egyszerűen amíg elmondtam, mindig ellenem fordították. Ha átlag felett volt, akkor hű de jól megy nekem (oda se neki, hogy a tesóm a háromszorosát kereste mindig, nekik akkor is az enyém cseszte a csőrüket). Ha szar volt, akkor meg azért ment a szájtépés, hogy a végzettségeimmel miért csak ennyi.

Lecseréltük a kocsinkat, azt sem mondtam, csak amikor mentünk (egy évben kb. egyszer), akkor látták. Árat ott se mondtunk (és azt sem, hogy a férjem felnőtt lányától kaptuk).

Szexuális életem mindig tabu volt részemről (bár anyám kikutatta a vibrátorom is).

Amit nem mondtam el, hogy életem végéig gyűlölni fogom őket - leginkább anyámat-, hogy gyerek korom óta tudatosan tönkre tett. (Így nem tudja, hogy milyen pszichés gondjaim vannak ill. régen drogproblémáimról sem tudott.)

Apámtól annyit kérdeztem, mikor már nem állt le, hogy örökbefogadott unokát is szeretnéd?

De erre nem lesz szükség, mert kölcsönösen nem keressük egymást. Így már azt sem tudják, hol lakom...