Bontottam a jegyességet a vőlegényemmel. Mit csináljak anyám faggatózásával?
Sziasztok!
A párommal nemrég szakítottunk és költöztünk külön. Egy hónapig kerültem a témát anyám felé, nem akartam neki szóbahozni, mert nem akartam a kellemetlen kérdéseket. Végül nem tudtam titkolni tovább, el kellett mondanom neki. Amint tudomást szerzett róla, elkezdett hisztizni, hogy miért nem szóltam hamarabb, stb. Ráadásul pont rosszul jött ki az időzítés, mert bőgve hívtam fel, mivel csőtörés volt a házban és úgy volt, hogy ki kell költöznöm pár napra azonnal (végül nem így lett). Nem tudtam volna máshova menni, csak anyámhoz, és az egész dolog rettenetesen zsúfolt időszakomban ért, kiborultam. Ezt ő annak tulajdonította, hogy biztos az exem miatt bőgök és konkrétan kioktatott, hogy ha sírok miatta, minek hagytam ott...
Na pont ezért nem mondtam el neki semmit, amíg csak lehetett. Meg azért, ami ezután jött. Naponta 50 kérdéssel ír rám, amiben visszatérő az, hogy teljesen életképtelennek tart, arról faggat, hogy mit ettem, tudok-e főzni (mintha a kapcsolatomban nem én főztem volna szinte kizárólagosan), van-e mit ennem, nem vagyok-e szomorú, jól vagyok-e, miért nem szeretem az exem, stb... Hozzáteszem, hogy anyagilag teljesen független voltam tőle, van saját otthonom (itt éltünk együtt), saját keresetem, megoldom... De ezt anyám nem érti meg. Eldarálja a túlféltő kérdéseit (de felém sem nézne hónapokig, pedig 30 percre lakik innen busszal) majd szúrósan odaböki, hogy "te tudod"... Igen, én tudom! Nem hobbiból bontottam a jegyességet. Elmondtam neki a szakítás okát (nem volt kémia köztünk, hogy szépen fogalmazzak) hátha attól lenyugszik, de nem érti meg az okot. Állandóan azzal jön, hogy apám és közte sem volt (bár apámmal ez volt a legkisebb probléma, ennek ellenére 30 évig házasok voltak) és hogy közte és az új élettársa között sincs szerelem de a szeretet elég. Nem akartam belemenni a konkrét okokba, ezért mondtam csak ezt, nem hiányzik, hogy az anyám azon csámcsogjon, hogy az exem nem tudott kielégíteni és majdnem egy évig harcoltunk, hogy jobb legyen, teljesen hiába, mire feladatuk és hiába szeretem, mint embert, még csak 26 éves vagyok és nem akarok így leélni egy életet, sem vele maradni és megcsalni. Ezt az öregek képtelenek valamiért egy nőtől valós okként elfogadni...
Mindegy is, ma találkozom anyámmal először személyesen az eset után és bár írásban tudtam kezelni, személyesen nem tudom, hogy fogom-e tudni. Szeretem anyámat, de őszintén ehhez kurvára semmi köze, de ha ezt így megmondom neki, csak megsértődik. A pofátlan kérdéseivel így is megnehezíti az érzelmileg mehet helyzetem... De ha ezt mondom neki, akkor meg rákezd, hogy ha ennyire megviselt a szakítás és ennyire szeretem akkor minek szakítottam, menjek vissza hozzá. Nem tudom elmagyarázni neki, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mit tegyek?
Nos, a megoldás, ha van egyáltalán a problémádra, egyáltalán nem könnyű. Mivel nem ismerlek és jóanyádat sem, több mint elképzelhető, hogy a levegőbe lövöldözok a tanácsommal.
Tedd fel magadnak a kérdést: van arra minimális esély, hogy édesanyád megváltozzon? Akár általában, akár a veled való viszonylatában?
A válasz nem könnyű, amennyiben igen, akkor azt kell megválaszolni, hogyan. Amennyiben a válasz nem, amire megmondom őszintén nagyobb esélyt látok, akkor tedd fel magadnak a kérdést : szükséged van 26 évesen arra, hogy a kárpálását hallgasd? Bármennyire is anyad, te is csak emberbol vagy, abszolut nincs szükséged arra, hogy a problémáid kozepette még valaki ráerositsen erre és csak úgy joindulatbol adja az écát. Ha nem volt jo a szex, már réges rég ki kellett volna rugnod és esélyt adni más srácoknak is. Jó, nyílván nem volt egyszerü, emberileg kozel álltatok egymáshoz. De akkor is, férfiként mondom, a nőknek joguk van a kiadós, érzelemmel/szenvedéllyel teli rendszeres egyuttléthez!
Joanyáddal ritkitsd meg az érintkezést. Kéthetenként látogatás, ha akkor se fejezi be, havonta, ha akkor se, kéthavonta. Kemény, tudom, de más út, sajnálatos módon, nincs. Önmagát csak igy fogja észrevenni.
Kérdező, majd legközelebb akkor gondolkozz eljegyzésben, ha anyádnak le tudod baxni a telefont, ha üvöltözik veled vagy megmondod, hogy vagy moderálja magát, vagy nem nézel felé hónapokig. Ha pedig ezután egyszer is műsorol, többet rá nem nyitod az ajtót. Annyira hiányzik neked ez majd saját családdal, ne talán ha gyereked lesz? Ugye nem!
Mondjuk azt minden gúny nélkül becsülöm benned, hogy legalább erre a lelki érettségre végül nem házasodtál.
Szóval szereted a pasit de annyira nem hogy elmenjetek egy terapiára és az anyáddal se tudsz beszélni
Nyisd ki a szád és tanulj meg beszélni.
#20 és társai
"Ha jól megvagyok akkor miért nem beszéltetek a szexről?"
Egy évig "beszéltünk a szexről" a 4 éves kapcsolatban. Előtte sem működött teljesen jól, de az utolsó évben konkrétan több hónap telt el szex nélkül, mert nekemett volna csak rá igényem gyakrabban és belefáradtam, hogy könyörögnöm kell azért, hogy megdugjanak, mert nem veszi a célzást, neki pedig nincs magától igénye rá. Egy év után jegyzett el. Nyilván nem mondtam neki nemet, mert úgy éreztem akkor még, hogy simán bírom, javulni is fog valószínűleg, mindennel együtt viszont a legjobb, akit megismertem. Nos, nem javult, én rájöttem, hogy nem tudok úgy élni, hogy ezt nem tudom megélni tisztességesen a párkapcsolatomban, beszéltünk róla, próbáltunk egy csomó dolgot, jártunk párterápiára, végül elfogytak a lehetőségek.
Leírtam, leírom újra: kurvára nem az a hobbim, hogy jegyességeket bontsak fel unalomból. Megküzdöttünk ezért a kapcsolatért, mire elengedtük egymást. Olyanok vagytok, mint anyám. Akadjatok le a témáról.
Tudom, meddig terjed a hűségem határa, egyesekkel ellentétben... Én legalább kiléptem, mielőtt eldobtam volna a gerincem. Az jobb lenne, ha pofozzuk a döglött kapcsolatot és elmérgesedik, mert nem marad már tisztelet sem, hm? Nem hiszem.
A többieknek, akik anyámmal kapcsolatban válaszoltak, köszönöm. A kérdés erre vonatkozott, nem arra, hogy szerintetek fontos-e, hogy baj-e az, ha nem elégített ki az egyetlen ember, akitől ezt aktuálisan várhattam.
20-as MIT old meg a kommunikáció? Lószrt, hogyha a másiknak pl merevedési gondjai vannak, vagy csak nem érdekli az, hogy engem is kielégítsem, bagy anatómiailag nem passzolunk.
Bár az ilyen emberrel az együttélés első félévében szakítok, mert a nem megfelelő szexualitás nélkül nem működhet egy kapcsolat - hacsak nem aszex a két fél, vagy az egyik alárendeli magát a másiknak.
38
Ha nem érdekli hogy engem kielégítsen akkor nem a szexel van a baj hanem magával az emberrel.
Merevedési problémára van megoldás. Nincs olyan hogy nem passzol 2 ember. Rengeteg póz van kicsi és nagy peniszhez is. Ezek csak kifogások. Ha akarják megoldják a problémát. Persze lehet nehéz és könnyebb otthagyni de akkor ne itt paszakodjon mikor van megoldás mind 2 godnjára.
Szakadjatok már le erről a megoldjuk a sz@r szexet témáról.
Biztos azért van itt, meg a világban is ennyi kötekedő ember, mert remekül megoldják a szexet.
Nem, nem lehet megoldani, ha a palinak kevesebb az igénye, mint a nőnek.
Egyszerűen nincsenek összhangban.
Azért ilyen fiatalon ez nagyon gáz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!