A szülők sosem tudnak bocsánatot kérni?

Nem kell bocsánatot kérni, mert az esetek nagy részében lószrt nem ér.

Tudod, hogy hányszor kértek tőlem, aztán változott bármi? Hát, semmi.

Jaj, bocs, elszúrtam, bocsáss meg - majd egyhónap múlva ugyanott tartottunk, mint a bocsi-kérés előtt.

Apám EGYÁLTALÁN(!) nem fog bocsánatot kérni - soha senkitől. Idestova 71 éves, de eszébe sem jutott... (nagyon megverte anno egy római katolikus pap és azóta keményen ateista.)

Mégis meg kell már értenem, hiszen volt egy életmentő műtétje a közelmúltban és akkor majdnem a szívem szakadt meg.

Nagyi. 91 éves, de Ő sosem csinált rosszul semmit. Született házisárkányként zsémbelődik (énekesi karrier elmulasztása miatt örökösen böldogtalan volt.)

Elég nagy lelkiereje van még a nehézségek legyőzéséhez. Szentül hiszi, hogy a mennyországba fog jutni halála után.

Édesanyám. 65 évesen eszébe sem jutott bocsánatot kérni, hogy itthagy a Föld nevű bolygón. Őokoli volt a haldoklását végigkísérni 13 éven át.

(Már nem vagyok egyedül, mert éppen a napokban volt A-Ha élményem az újdonsült párommal.)

Apai nagynéném könnyen "köddé válik" 73 évesen. Megadta ugyan a mobilszámát a napokban, de mintha "felszívódóművésszel" találkoztam volna.

Anyai nagynéném is "felszívódóművész". Elérhetetlen, hiába adta meg a mobilszámát, hogy hívjam, majd beszélünk.

Édesanyám jelenleg 65 és fél éves öccsétől nem is várok bocsánatkérést. Megdöbbent anyu halála után, hogy miért nem hívtam fel és ígérte, hogy kifizeti a temetés rá eső részét, de aztán hagyjam csak békén, ne is lássuk egymást.

Unokabátyám. 55 és fél évesen "mindenben támogatni fog", de elvárja, hogy tisztességes legyek vele.

Ez nem attól van, hogy valaki szülő, hanem hogy szar alak. Én már kértem bocsánatot a kisfiamtól,pedig csak másfél éves...ez igenis a normális kapcsolat része,ha hibázik a szülő,nem pöffeszkedni kell, hanem beismerni.

Sem a nagyszüleim,sem a szüleim nem ismerték a bocsánatkérés fogalmát,ellenben igencsak jó boxzsák voltam nekik.

Én arra tanítom a fiamat, hogy a szavaknál a cselekedet fontosabb.

Szóval teljesen feleslegesen kér bocsánatot tőlem, ha ugyanazt a hibát holnap is, meg holnapután is elköveti. És majd megint bocsánatot kér. Hogy értsétek is: megegyeztünk, hogy mire délután 4-re hazaérek, addigra mindent megtanul, csak a matek marad, azt együtt átvesszük. Rendszeresen előfordul, hogy az egész délutánt végigjátssza, és nincs kész semmi, mire hazaérek. És azt hiszi, hogy egy "Bocsi apa" beszólással ez el van intézve.

Elmondtam neki, hogy ne bocsánatot kéregessen, hanem figyeljen oda, és csinálja úgy, amiben megegyeztünk. Az a VALÓDI bocsánatkérés. Amikor majd észreveszem, hogy hetek óta jól csinálja. És majd én teszem szóvá, hogy igen, így van jól.

[link]

Ez a videó pont ide illik.