32 éves vagyok de anyám lelkiterrorizál még mindig. Ti mit csinálnátok?
30 éves vagyok, de anyám még mindig nem fogadja el, hogy felnőtt vagyok. Folyamatosan úgy kezel mint egy gyereket. 7év házasság utàn most válunk a férjemmel. Mióta ez a helyzet van, újra kezdődtek anyámmal a problèmàk. Mikor a volt párommal voltam, valahogy alábbhagytak ezek a dolgok, nem is mert belém kötni sose. De mióta egyedül vagyok (fél éve) azt érzem ott tartunk mint mikor 16 voltam.
Mindent tudni akar, elkell számolnom, ha nem akarom elmondani épp mi van a fejemben kiakad. Nem tiszteli a magánéletem. Pl elmentem 1 hétre nyaralni, (megismertem egy pasit) de anyámnak nem mondtam hogy pasival vagyok, mert kiakadt volna és elhordott volna mindennek.
De így is minden nap felhívott zaklatott hogy miért mentem el, hol vagyok, mit csinálok és mikor jövök már haza?
A 3. Napon besokkaltam és elmagyaráztam neki hogy na nehogymár elkelljen számolnom ennyi idősen hol vagyok, mit csinálok és kivel.
Erre azóta cirkuszol, a családban mindenkinek elhordott, mindenki arról beszél hogy én eltűntem, hìvogatnak. Komolyan, nem kell sok hogy idegösszeroppanást kapjak.
Ha nem az van ahogy ő elgondolja, elhord mindenféle hálátlan, élettelen gyereknek, akivel csak a baj van.
Hozzáteszem, 22 éves korom óta élek külön, soha nem kértem azóta tőlük ezer forintot sem (nem is adtak sose ) sőt minden hónapban segítem anyagilag...
Besokkaltam, jelenleg nem akarok vele beszèlni, úgy érzem nem tiszteli a magánèletem, és mártírkodik holott semmi rosszat nem csináltam. Mégis lelkifurdalásom van , rossz embernek érzem magam.
Ti elmondanátok anyàtoknak hogy pasival mentek nyaralni, szórakozni?
Légyszi segítsetek mrtz nagyon megvisel ez...
Egyébként mindig is ezt csinálta de azthittem elmúlt már de most hogy egyedülálló lettem rosszabbodott.
Szerintetek gáz hogy 30 évesen, friss szingliként nem anyám az első gondolatom?
Utazni akarok, ismerkedni, nincs még gyerekem.. miért ne tehetnèm? Sosem voltam.sehol mindig csak dolgoztam.
Erre ő azt mondja hogy olyan vagyok mint apám, felelőtlen, mi az hogy csak úgy lelépek, nemis foglalkozok vele stb...
Hiába döntöm el hogy kiállok magamért, furdal a lelkiismeret pedig tudom hogy semmi rosszat nem csinàltam.
Nem tudlak sajnálni - senkit! aki felnőttként ilyen semmilyen kis dolgon nyavalyog.
Te alakítod magadnak - miért nem ignorálod és éled a MAGAD életét, ahelyett, hogy belátást engednél neki?
Vagy akkor tűrd el, hogy mindenbe beleszóljon, de ne panaszkodj minden 3. nap, mert nagyon unalmas.
Vagy beszamolsz mindenrol (hidd el, oriasi hiba) vagy hazudsz folyamatosan mindenrol - vagy IGNORÁLOD! TELJESEN.
Érdekes, elég sokunknak megy, nem vagyunk ilyen szerencsecseomagok, mint te, hogy még 30 évesen is eltűrjük.
21 éves korom óta nem beszélek a mártírkodó családtagjaimmal - nem egyel, nem kettővel.
Néha próbálkoznak, akkor is ignore, nem válaszolok, mert hagyjanak békén, úgysem lenne jó semmi, amit teszek.
33-as, szóljál be, persze.
Mit segítsünk? Könyörgöm, fel kell nőni, ha nem megy egyedül, szakember segítségével - határmeghúzás.
Megy. Nehéz, idő kell hozzá, de megy - ha az ember akarja, de a kérdezőnek nem fáj még eléggé és nem elég szr, hogy azt mondja, elég volt.
Eloszoris koszonom, annyian irtatok, ugy latszik ez a tema mindig felkapott lesz!
Eloszoris 15-ösnek szeretnem megkoszonni a hosszu kommentet, es bakker nagyon jol leirtad, teljesen az van amit leirtal! Koszonom neked es nem tudom honnan van ennyi ralatasod (valahogy ugy erzem talan sajat tapasztalat) de jo ember lehetsz hogy ennyi energiat, idot raszantal egy idegen emberre hogy ilyen hosszan leirt a velemenyed!
Koszonom
A tobbieknek is, azoknak is akik probaltak "odamondani" a maguket. Igazatok van nektek is meg ha nemelyik kommentet eleg fajdalmas volt olvasni is. Igazatok van. Az en hibam hogy eddig hagytam elfajulni a dolgokat. Talan mentsegemre szoljon hogy mint irtam is, mig ferjnel voltam ugymond "csend volt". Azthittem megjavult, megvaltozott. Es igen talan dedos vagyok,(en nem igy fogalmaznek) inkabb ugy, hogy van bennem egy gyermeki en,baki meg mindig naivan vagyik egy jo csaladra. De bekell latnom h majd ha lesznek gyerekeim, ők lesznek a csaladom.
Koszonom mindenkinek aki irt.
(Mar azert is szeretnem a tereapiat, hogy en ne legyek ilyen es ne adjam at ezeket a dolgokat majd az en gyerekeimnek)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!