32 éves vagyok de anyám lelkiterrorizál még mindig. Ti mit csinálnátok?
30 éves vagyok, de anyám még mindig nem fogadja el, hogy felnőtt vagyok. Folyamatosan úgy kezel mint egy gyereket. 7év házasság utàn most válunk a férjemmel. Mióta ez a helyzet van, újra kezdődtek anyámmal a problèmàk. Mikor a volt párommal voltam, valahogy alábbhagytak ezek a dolgok, nem is mert belém kötni sose. De mióta egyedül vagyok (fél éve) azt érzem ott tartunk mint mikor 16 voltam.
Mindent tudni akar, elkell számolnom, ha nem akarom elmondani épp mi van a fejemben kiakad. Nem tiszteli a magánéletem. Pl elmentem 1 hétre nyaralni, (megismertem egy pasit) de anyámnak nem mondtam hogy pasival vagyok, mert kiakadt volna és elhordott volna mindennek.
De így is minden nap felhívott zaklatott hogy miért mentem el, hol vagyok, mit csinálok és mikor jövök már haza?
A 3. Napon besokkaltam és elmagyaráztam neki hogy na nehogymár elkelljen számolnom ennyi idősen hol vagyok, mit csinálok és kivel.
Erre azóta cirkuszol, a családban mindenkinek elhordott, mindenki arról beszél hogy én eltűntem, hìvogatnak. Komolyan, nem kell sok hogy idegösszeroppanást kapjak.
Ha nem az van ahogy ő elgondolja, elhord mindenféle hálátlan, élettelen gyereknek, akivel csak a baj van.
Hozzáteszem, 22 éves korom óta élek külön, soha nem kértem azóta tőlük ezer forintot sem (nem is adtak sose ) sőt minden hónapban segítem anyagilag...
Besokkaltam, jelenleg nem akarok vele beszèlni, úgy érzem nem tiszteli a magánèletem, és mártírkodik holott semmi rosszat nem csináltam. Mégis lelkifurdalásom van , rossz embernek érzem magam.
Ti elmondanátok anyàtoknak hogy pasival mentek nyaralni, szórakozni?
Légyszi segítsetek mrtz nagyon megvisel ez...
Egyébként mindig is ezt csinálta de azthittem elmúlt már de most hogy egyedülálló lettem rosszabbodott.
Szerintetek gáz hogy 30 évesen, friss szingliként nem anyám az első gondolatom?
Utazni akarok, ismerkedni, nincs még gyerekem.. miért ne tehetnèm? Sosem voltam.sehol mindig csak dolgoztam.
Erre ő azt mondja hogy olyan vagyok mint apám, felelőtlen, mi az hogy csak úgy lelépek, nemis foglalkozok vele stb...
Hiába döntöm el hogy kiállok magamért, furdal a lelkiismeret pedig tudom hogy semmi rosszat nem csinàltam.
válasza:Igazatok van teljesen
Jelenleg alkalmazom a dolgot, nem hívom nem megyek.
Csak tudjatok ilyenkor elhord mindenkinek es nem akarok szegyenkezni a semmiert. De kitartok most!
válasza: válasza: válasza:Szerintem jelenleg te kezeled magad gyerekként, te tartod magad annak (nyilván az ő hatása nyomán).
"Szerintetek gáz hogy 30 évesen, friss szingliként nem anyám az első gondolatom?"
"Légyszi segítsetek mrtz nagyon megvisel ez..."
Egészséges, önálló, felnőtt személyként ez nem lenne kérdés, illetve megoldanád, hogy aki bánt, fusztrál, az többé ne tehesse meg.
Mit kellene tenned? Egyenesen, tisztán fogalmazd meg felé a véleményed, a valódi érzéseid, hogy mit gondolsz róla, mi bánt, mit akarsz. És ha nem fogja fel, lezárod a kapcsolatot, nem beszélsz vele. Nem hallgatod minden évben, évről évre ugyan azt. Jogod van megvédeni magad még a szüleiddel szemben is. Jogosan vélelmezed, hogy a következő közeledtekor is le fog szólni, és te ezt nem akarod, és nem hagyod.
válasza:Tapasztaltam én is .
Simbiota - bemasolom, mert pontosan nem emlékeztem mindenre
A gyerekét a saját maga kiterjesztésének tekinti, aki nem önálló lény. Számára a gyerek arra van, felajánlja az egész életét a nárcisztikusnak, hogy az azon keresztül élhessen, ellenkező esetben a gyerek azzal van vádolva, hogy nem szereti a szüleit eléggé, és képtelen a szeretetre. Túlnyomórészt depresszív epizódjai vannak.
válasza:Azt vettem észre a kérdezőhöz hasonló emberekben, hogy hiába írják le litániában, hogy mit kellene tenni, mit SZERETNÉNEK tenni. A végén visszakanyarodnak az áldozat szerepbe.
Lásd itt is azt írja a kérdező, hogy már beszélni sem akar az anyjával, mert tele van a töke. Majd felteszi az éretlen gyerek "mit gondol anyu" kérdést, hogy "ti elmondanátok, hogy pasival mentek?"
Tehát visszakanyarodik mindig az áldozat szerepbe.
válasza:#28, igen, a dolgok pont így működnek. Hiába tudod kognitív szinten, hogy mit kellene csinálni, ezek az események érzelmi alapon működnek. Hiába olvasol el akár többszáz önfejlesztő könyvet, ezeket a helyzeteket terápiás szituációban lehet csak megoldani. (Belső határokat megerősíteni, külső határokat kitolni; gyakorolni az érzelemszabályozást, a frusztrációtűrést, megismerni az asszertív kommunikációt, stb.)
Ha ezt a munkát nem végzed el, anyád első rikkantásánál ott találod magadat a 3 éves kislány szerepében, aki éppen kiborította a tejet. (Lefagysz, ledermedsz, stb)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!