Van, akinek nem sikerült megszeretnie a saját gyerekét pár nap, hónap vagy évek után sem?

Olyan aranyos, hogy egyesek azt hiszik, hogy ilyen szituban majd minden rokon, barát, védőnő stb rögtön kapcsol és máris a legkézenfekvőbb megoldások garmadáját tárják elő a problémás helyzet megoldására.

Egyszerre irreális és komikus. Álmodjunk már fel emberek! Ebben az országban ilyen nincs. Kutyát nem èrdekli mit csinàlsz a gyerekeddel. Erre ezer meg ezer példát lehetne hozni a szomszédéktől a híradós eseteken át nap mint nap rossz sorsú, bántalmazott, abúzált gyerekek tömegei élik szenvedéstől keserű életüket.

Szomorú? Dühítő? Igazságtalan? Igen. És a mi kedves, drága rendszerünk semmit nem tesz ellene.

Ha manapság valaki bántani akarja a gyerekét, minden lehetősége megvan rá.

Ellenben a kérdésben nem erről van szó. Amíg az alapvető igényeit kielégítik, nem fog történni semmi.

Én a pszichológus felkeresése mellett pár ilyesfajta (orvosoktól írt) könyveket is felkeresnék.

"Van, akinek nem sikerült megszeretnie a saját gyerekét "

Beteg vagy!

Kezeltesd magad.

Ez horror.

A legelemibb ösztön a saját gyerekemet mindenkinél (!) jobban szeretem.

25-ös, feleslegesen vádlod a kérdezőt. Ha ez az ösztön nem alakult ki benne, nem az ő hibája. Tudatosan senki nem akar elutasító lenni a gyerekével. Vagy úgy gondolod, erről ő döntött így?

Bár tekintve az általános társadalmi vélekedést, simán kinézem belőled, hogy te komolyan ezt hiszed.