Elfogadnád, hogy az édesanyád erején felül támogasson?

Nővéremről van szó. Anyu most már a harmadik állását vállalja, mert hogy a tesómat és a családját segíteni kell. A férje hol dolgozik, hol nem. Van két gyereke, jelenleg ő sem dolgozik és anyu vesz nekik mindent. Ruhát a gyerekeknek, sokszor kaját. Most hívtam anyut, hogy hétvégén ebédeljen nálunk. De nem tud, mert hétvégére új munkája van, nyaralásra gyűjt. Mint kiderült tesómnak, mert L. még sosem látta a tengert.

Ezt ők persze el is fogadják. Sőt egyszer véletlenül fültanúja voltam egy beszélgetésnek, miszerint anyutól jó kölcsönkérni, mert azt nem kell megadni.

Anyuval hiába beszélek, ő úgy érzi ezzel tartozik a nővéremnek. Nagyon fiatalon szülte, nem volt még 18. Amikor tesóm 8 hónapos volt, akkor otthagyta mamáéknál és elment egy pasival. Csak akkor vette magához amikor apuval összeházasodtak. Akkor volt tesóm 10 éves. És anyu azóta is azt a kihagyott 9 -10 évet akarja törleszteni. Pedig azóta eltelt 25 év, jó anyja volt, mindent megtett érte. Apuval is miatta váltak el, amit én azóta sem tudok megbocsájtani. De anyu akkor is csak őt nézte. Most is. És már belerokkan a sok munkába, de még mindig nem elég.