Jelenlegi helyzetemben mondanátok véleményt?

Vállalom,hogy nem tudom mi lenne a jó megoldás ezért fordulok az oldalhoz hàtha érkezik pár segitő válasz.

Négy gyermekem van,a legidősebb lányom 18 éves.

Sajnos a viszonyunk nem felhőtlen.

Tavaly lett egy barátja akivel eget rengető szerelem volt,majd elköltözött,ott hagyta az iskolát.

Akkor próbáltam minden követ megmozgatni hogy járjon mèg suliba de hajthatalan volt,és dolgozni akart.Sokszoros hazugság után feladtam ,ha ezt akarja.

Na most a barátjával szakitott ,se munkája semmi,az albérletet ahol éltek természetesen fizetni nem tudja.

Hazaköltözött,ezzel nem is lenne gond,de nem tud(nem is tudott,ez korábban is sokszor probléma volt)alkalmazkodni.

A férjem hajnalba kel,a lányaim korán kelnek iskolába készülve,és van egy 15 hónapos kisfiam akit folyton felkelt az éjszakai mászkálás/telefonálás/csapkodással.

(Egyébként is rossz alvó gyerek)

Ha szólok neki flegmázik vagy rám csapja az ajtót,dolgozni nem igen akar,nem nagyon töri magát munka miatt.Plussz állandóan uszít az apjával.

Neki nem a férjem az édesapja,az exemmel nem tudunk szót érteni ő okoskodik hogy nekem ez a kötelességem,persze hozzá nem tud menni mert a szülői házban él ő is a testvéreivel így oda nem mehet.

A lányom Alszik 11-12 ig semmit nem csinál persze nem fárad el így nyilván éjjel dajdajozik mikor mi aludnánk.

Nagyon problèmás de mit lehet tenni?

Utcára nem tehetem,de ez nonszensz hogy ezt tűrni kell igazából mindennap.

Minap azt vágta a fejemhez hogy ô is a gyerekem neki itt ugyanugy helye van mint a többieknek.

Már többször kértem hogy próbáljon alkalmazkodni de nem sikerül neki és folyton konfliktus van ebből.

Marhára azt hiszi hogy övé a világ és mindenkinél mindent jobban tud.