Milyen idős szülők gyerekeként felnőni?

-mindig megkérdezik az oviban, iskolában hogy ők a nagyszüleid-e

-anyagilag 18 éves korodig számíthatsz rájuk, mert ők utána a nyugdíjra készülnek és pofád nincs pénzt elfogadni tőlük

-jó eset ha nem betegesek és nem kell egy életet beáldozni rájuk

-amíg valaki javában az életét szervezi, a legelfoglaltabb (tanul, dolgozik) addig a szülő már nyugdíj és halál között vegetál, alig találkoznak

-mire családot alapít, már olyan idősek hogy egyáltalán nem számolhat segítséggel, hanem neki kell még az idős szülőkre időt, pénzt fordítani (ez sokkal nagyobb teher mikor kisgyerekek vannak)

Szóval ezek a családok a túl különböző életszakaszok miatt elmennek egymás mellett, gondolkodásügyileg is. Kamaszkorig elviselik egymást mert egy házban élnek, örülnek hogy megszabadulnak egymástól, majd a felnőtt gyerek kap egy "félidegen" csomagot felnőtt korára, amit gondozhat.

Szerintem nem éri meg, én legalább is ezt tapasztaltam.

Ez baromi nehéz kérdés különben, mert szinte csak árnyoldala és hátránya van, ha egy gyereknek idős szülei vannak. Ennek ellenére sajnos ez a jelen és a jövő, a KSH adatai szerint 2021-ban a nők átlagos életkora az első gyerek megszületésekor 29 év volt. Összehasonlításul:

1980-ban 22,

1990-ban 23,

2001-ben 25,

2011-ben 28.

Jól látszik tehát, hogy egyre később életkorban vállalnak gyereket a magyar nők.

(és ebben az átlagban benne van a 14 éves c. kislány is (elég sokan sajnos), és a 45 éves nő is)

Az egy gyerekmese hogy csak a szülő személyiségétől függ az idős szülővel felnőni. Tudom ma nem divat ennek árnyoldaláról beszélni és ha ezt szóvá teszik akkor lefikázzák és aljas szemétnek tartják. De egyszerűen tudomásul kell venni, hogy minnél idősebben lesz valaki szülő, annál nagyobb lesz a generációs szakadék. Ráadásul ebben az országban 60 év körül átlagban egészsgégügyileg igencsak rosszul állnak az emberek. Nyugaton, fejlett egészsgégügyi elláttással ez nyílván másabb. Egy 50 éves embernek kamasz gyerek nagyon nem ugyanaz, mint egy 60 éves embernek kamasz gyerek. Attól mert valaki 40-45 évesen életerős, kirobbanó energiával rendelkezik, az nem garancia, hogy 60-65 év körül is ilyen fitt lesz. Akinek komoly egészségügyi gondjai vannak annak nem lesz annyi türelme egy kamaszhoz, mint aki fiatalabb és egészségesebb.

Mire a gyerek leérettségizik/diplomázik és elkezd dolgozni, nyugdíjasok lesznek a szülők és esélyük sem marad unokára.

Úgy látom, az este folyamán végigszáguldott a kommenteken egy idősebb, sértődött szülő és minden, számára nem tetsző választ lehúzott, érvek nélkül.

Ha idős szülő gyereke lett volna, akkor ír kommentet az ellenoldalról.

30. Higy érted higy pont az egyetem elvégzése után kell az anyagi biztonság? Nem akarsz dolgozni? Az anyagi biztonságod a középiskola elvégzéséig a legfontosabb mert addig vagy a legkiszolgáltatottabb. Nem azt mondom hogy utána nem fontos de előtte a legfontosabb hiszen 18 éves korodban már pl el tudsz menni dolgozni legalább részmunkaidőben ha tanulsz, létezik kollégium is.

Engem huszonévesen vállaltak a szüleim de a túlféltésen kívül minden rájuk illik amiket most le írtatok. Sose mentünk sehova, és ktthon mindig az idősebb testvéremmel kellet játszani aminek az volt a lényege hogy azt csináltuk amit ő akart. Plusz sose volt pénzünk, ha akartam se tudtam volna az anyagi segítségükkel tobábbtanulni.

Most 40 vagyok és most is megrémiszt hogy mi lesz ha történik velük valami. A szülő halálára nem lehet felkészülni akkor sem ha már annyi idős vagytok mint én.

Abba viszont egyetértek hogy tovább veled marad ha fiatalabban vállal.

Én másik oldalról tudok írni. 41 évesen szültem a kisfiamat (a férjem akkor volt 46), örültem volna ha lett volna testvére is. Ő most hat éves.

Annak is örültem volna, ha előbb lesz családom, de addigra lett stabil párkapcsolatom, aki szintén szeretett volna gyereket.

Biztos lesznek nehézségei miattunk a gyereknek, de a saját nyugdíjunkra, vészhelyzetre és neki is teszünk félre pénzt (amit 25 évesen kap meg). Sokszor elmondja, mennyire örül, hogy él és szeret élni - mi is elmondjuk, mennyire vártuk és mennyire örülünk neki. Kirándulunk sokat, focizni jár, gyakran jönnek a barátai vagy ő megy hozzájuk. Minden nap társasozunk, mesét olvasunk stb.

Három testvérem van, jóban vagyunk egymással, az unokatesoival imádják egymást. Nekem az is számít, hogy a nagycsalád mindig ott lesz mellette.

Igen, lehet hogy nem fogom látni az unokáimat, de ettől örülök, hogy ő van, és amit lehet, beleteszünk az együtt töltött időbe. Soha senki nem tudja, mit hoz a holnap. A ma van a kezünkben, valamennyire lehet készülni - és bízni a legjobban.

(Az csak mellékszál, hogy minimum 10 evvel fiatalabbnak néznek minket a férjemmel, jókat mulatunk, mikor mondjak, hogy “ti még fiatalok vagytok, majd megtudjátok”.)