Milyen idős szülők gyerekeként felnőni?

Ugyan külső tapasztalat, de amit én látok:

Mindenki máshogy öregszik. Ez az életmód és a szerencse kombója. Az én szüleim 27-28 évesek voltak a születésemkor, szóval nem túl idősek bár nem is extrém fiatalok. És minket még bírtak erővel meg fejben is egészen megértettek. Most 59-60 évesek. Most vannak kis unokáik (5 éves és két bébi). Hát katasztrófa, amit művelnek velük. Fáradékonyak, figyelmetlenek. Egyszerűen olyanokat csinálnak, hogy hosszabb távra nem bíznám rájuk a gyereket.

Na most ha későn született volna gyerekük, aki most mondjuk 10-15 év körül lenne, az egy katasztrófa lenne mindenkinek.

A saját nagyszüleim 50-55 éves korukban lettek nagyszülők, ergo még relatív időben. A 4 közül egy nem érte meg a születésem. Kettő ugyan vigyázott rám, de nem találtuk a közös hangot soha, annyira távol álltunk egymástól. Egy nagypapám volt, akivel szuper kapcsolatunk volt. Rengeteget játszottunk, bicikliztünk. Ő 65 éves kora körül kezdte nem bírni a tempót. Ma már 86 éves és még mindig él.

A lényeg, hogy sok mindentől függ, de valószínűbb, hogy nem lesz jó.

" ami abban nyilvánul meg, hogy a szülő nem érti meg a gyerekét, mivel az ő idejében teljesen mást jelentett a gyermekkor és az akkori neveltetést próbálja ráerőltetni majd a gyerekére is."

Ilyen hülyeséget is ritkán olvasni.

Miből feltétlezed te azt, hogy mindenki 25 éves kora után söketen és vakon él a világban bezárva egy időkapszulába?

Mellesleg minden emberfüggő. Engem igen fiatalon szült anyukám, 25 évesen, viszont kamaszkoromban az anyámnál 15 évvel idősebb nagynénémmel jöttem ki, mert sokkal fiatalosabb volt és lazább.

Szüleim most 49 illetve 47 évesek. Őszintén xar. Hatalmas a különbség köztünk és bár nem szigorúak és igyekeznek mindenben támogatni, sok dologban hátrány. Nem akarnak sehova menni, nincs közös téma, program, érdeklődés, max apummal, de azt is csak hosszú vacilálás árán.

16/f

Szerintem jó!

Nekem nem volt gondom ezzel, de mondjuk én amúgy is otthon ülős típus vagyok. :D

Ez csak annak jelenthet problémát, aki a szüleiben bulipartnert keres, meg villogni akar mások előtt.

Mit tartasz idős szülőnek kérdező?

Azért az ember többet számít mint a kor. Nagyon sok ismerősöm megbánta, hogy fiatalon, 20 körül szült.

Az én szüleim 28 és 31 évesek voltak. Semmi hátrány nem volt,azon kívül hogy 11 éves koromban apukám meghalt. De nyilván nem a kora miatt. Én 35 évesen szültem. Kicsit későn, de így jött ki. A férjem fiatalabb is meg jó volt kettesben pár évet együtt lenni. Egyáltalán nem vagyok öreg. Türelmes is vagyok. Persze jobb lett volna hamarabb ,de ez így jött ki jól.

Szerintem a mai 30asok nem olyanok mint régebben.

Bocsi, tudom nem ez volt pont a kérdés.

Anyu 42, apu 52 volt mikor születtem. Fiatalos gondolkodásúak voktak, valószínűleg mert mintketten tanárok voltak. De. Nagyon szar volt 15-16 évesen attól rettegni, hogy elveszítem aput.

Igazán nehéz viszont akkor lett mikor anya lettem és a kusgyerek mellett először csak anyut aztán aput is ápolnom kellett. Apu lassan 2 éve vesztettem el. Imádták egymást a fiammal, de csak otthon tudott ülni vele. Anyut több mint 8 éve ápolom heti 7 nap. A fiam 11 éves. Aludni sincs időm. Apu a mindenem volt, anyut is szeretem de k..va nehéz. Évek óta napi 2-3 órát tudok aludni, a fuammal nincs idöm játszani stb.

Én megfogadtam anno, hogy 28 fölött nem szülök. Nagyon nehezen estem teherbe, de az utolsó pilkanatban sikerült. A 28. szülinapomon derült ki, hogy terhes vagyok.

Furcsa erzes ezeket a valaszokat olvasni. Az en szuleim 30-34 evesek voltak amikor en 27 evvel ezelott megszulettem, a batyam 8 evvel idosebb nalam. Gyerekkent azt hittem, nekem oreg szuleim vannak, mert szuloire az en szuleimnel sokkal fiatalabb anyukak-apukak jottek. Persze akkor nem kalkulaltam bele, hogy szinte kivetel nelkul mindnek elsoszulottei voltak az osztalytarsaim, en pedig masodszulott.

A parom eloszor 30 evesen lett apa, most 38 es jovore tervezunk kozos gyereket. Annak idejen amikor a fia szuletett, olyan gyerekesnek tunt, eretlennek. Legalabbis annak lattam. Azota sokat komolyodott.

Én külsősként azt látom (a #2-es vagyok), hogy egyrészt emberfüggő, ki hogyan éli meg a korát. Másrészt a többség már sokkal fáradtabb, de az osztályunkban érdekes módon rendkívül aktívak még most is a szülők. Pedig már 50+sak. negatívum viszont a folyamatos nyomkonvetese a gyereknek, szerintem már-már beteges módon követik a tanulnivalót, rendkívüli szigorral és szabályokkal. Nulla lazaság.

De ha később jön össze a gyerek, akkor mit lehet csinálni? Ebből kell a legjobbat kihozni.

A barátomnak (3 évvel idősebb nálam) vannak öreg szülei. Annyi idősek mint nekem a nagymamám. Agyilag viszont kb 100 évvel öregebbek. Tipikus fejkendős rinyagép élet alól felmentett anya aki soha nem dolgozott, apjok meg jambósapkás pálesz király.

A barátom sok tekintetben hozzájuk van öregedve..

Gyerekkorában nem mehetett el a barátaival jatszani, mert megverték. Nem vihetett haza senkit. Barátnője nem lehetett. Ódivatú cuccokban jaratták. Stb stb. 25 éves korában is ha elment pl munkatársakkal pizzázni munka után, akkor 5 percenként hívta anyuci hogy azonnal menjen haza. Ha x ideig nem ér haza ki lesz tagadva. Milyen dolog az hogy eljárkál,nem ilyen gyereket nevelt. Nem szokás így viselkedni.