Vannak itt olyan szülők, akiknek drogos a gyerekük? Hogyan birkoztok meg a helyzettel?

Az itteni válaszokból is csak az derül ki, hogy az alkoholizmus egy betegség és a pálinka milyen jó dolog, de a füves cigi már a pokolra juttat. Hatalmas a stigma, pedig az alkoholisták sokkal rosszabbak sokszor. És persze azon csodálkozunk, ha valaki drogozik és egyre mélyebbre kerül, amikor az a hozzáállás, hogy egy erkölcsi nulla az ember. De az alkohol persze más.

Nekem van egy unokatestvérem, 40 éves, kb huszonéves kora óta rendszeresen drogozik (hó), de teljesen normális életet él egyébként, vezető beosztásban van egy multinál. A család lenézi őt, persze a 40 éve alkoholista apja szegény beteg ember, akinek mindent el kell nézni.

Amikor egyetemista voltam és sokat jártam bulizni rengeteg embert ismertem meg akik rendszeresen fogyasztanak valamit és akiről a hétköznapokban ezt senki nem mondaná meg. Orvosok, jogászok, vezető beosztású emberek.. szóval erről ennyit.

Akinek ez felőrli az életét annak segítségre van szüksége, mint ahogy valóban az alkoholistáknak is és nem erre a stigmára, hogy buta lecsúszott erkölcsi hulladéknak vannak titulálva.

Szülő vagyok, felnőtt kokainozó gyerekem van és igen, vezető beosztásban van, és milliókat keres. Nem élünk együtt.

Az anyagi része érdekel a legkevésbé, látom ahogy zombivá válik, én megy tönkre. Csontsovány és idegbeteg, de a munkáját kiemelten jól végzi.

Nem tudok vele mit kezdeni, felnőtt ember.

Talán az majd észhez téríti - vagy nem - ha sikerül a sírba ásnia, mert már igencsak a végét járom.