Vannak itt olyan szülők, akiknek drogos a gyerekük? Hogyan birkoztok meg a helyzettel?

Igazából en nem tudtam nagyon sokáig kezelni a helyezettet

És én is nagyon sokáig naiv voltam és nem tudtam hogy ő drogozik

Egyszerűen szörnyű volt maga az érzés hogy olyan lett a gyermekem amilyenné én és férjem soha nem neveltük

Nagyon sokáig egyszerűen el sem tudtam hinni hogy az én kisfiam drogozik.

Igazából nagyon nagyon hosszú az út, nálunk egészen odáig fajult a dolog hogy a saját gyermekem lopott tőlem pénzt sajnos nem is egyszer .

Volt hogy napokig nem tudtam merre van.

És konkrétan mindennét eladta amilye csak volt hogy droghoz juthasson.

Érzelmileg nagyon felkavaró , és konkrétan meg mai napig is sírás kerülhet ha eszembe jut min mentünk keresztül , azt hittem belerokkanok .

Bizalom az egyáltalán nem volt sőt talán soha nem is lesz már olyan mint az elején

4 évig ment ez mire a gyermekemet sikerült rávenni hogy igen is beteg és kezelésekre van szüksége.

Vállalta az elvonót és szerencsére sikerült végleg elfelejteni az az életet .

Viszont a bizalmam nem olyan mint régen , sajnos mai napig van rá példa hogy be megyek a szobájába és kicsit kutakodok nála. Tudom szörnyű anya vagyok ezért mert ilyet csinálok viszont egyszerűen nem tudok 100%-ig megbízni már benne .

Na de mit drogozik, vagy ezt hogy kell elképzelni?

Mert egy pár füves cigitől bulikban én sem esnék hasra.